Az első kanizsai ferences kolostort Kanizsai III. János, a város földesura alapította 1418 körül Szűz Mária Menybevételének tiszteletére. V. Márton pápa 1423-ban hagyta jóvá. 1436-ban ez a kolostor adott helyet a magyar konventuális provincia káptalanjának. 1533-ban még volt gvardiánja Terebesdi János személyében, utána a ferences jelenlét hosszú időre megszűnt. ■ Amikor a császári-királyi csapatok 1690-ben visszafoglalták a várat a törököktől, a legjobb állapotú egykori keresztény templomot (amelyet a törökök III. Mehmed szultán-dzsáminak hívtak) a jezsuiták vették használatba, de hamarosan Batthyány II. Ádám fővezér a ladiszlaita rendtartományhoz tartozó ferenceseknek adta, korábbi kanizsai templomuk helyett. Emellett hét kisebb házat is kaptak. A jezsuitáknak egy ideig nem volt saját templomuk, majd 1694-től átvették a külső várban álló, Szűz Mária Mennybevitele tiszteletére szentelt plébániatemplom vezetését (amely korábban Ájazma-mecset volt). A két templomban külön anyakönyvet vezettek: az egyiket a világi papok 1694-ig, a másikat a jezsuiták 1702-ig. Mindkettőben szerepelnek a ferencesek bejegyzései. A ferencesek számára Georg Christoph von Berge várkapitány 1696-ban telket vásárolt a Kamarától a váron kívül, hogy ott Szent József tiszteletére templomot és kolostort építsenek. Az első fakápolnát még abban az évben Christoph Piscator jezsuita plébános áldotta meg. ■ Épphogy elkészültek a további ideiglenes épületek, amikor 1702-ben a Haditanács úgy döntött, hogy a kanizsai várat a templomokkal együtt leromboltatja. Emiatt a jezsuiták távoztak a városból. A plébánia vezetését egyházmegyés papok vették át, majd 1705-től a ferencesek, mivel övék maradt a város egyetlen temploma. Véglegesnek szánt templomuk építése 1714-ben kezdődött, Andrássy Miklós gvardián alatt, a lebontott vár tégláiból és köveiből, és 1736-ban már nagyrészt készen állt, de tornya csak 1816-ra épült fel. A 17–19. században 3-4 pap és néhány testvér alkotta a rendi közösséget. A ferencesek vezették a város sokáig (1942-ig) egyetlen plébániáját, és annak filiáit, főként Kiskanizsát, és később Somogyszentmiklóst, illetve az 1734-tól önálló homokkomáromi plébániát, és eljártak misézni számos környező településre. Patikát és ispotályt (kórház) is fenntartottak 1769-ig. A patikának külön bejárata volt a rendház kapuja mellett. A kétszintes kolostori épület mai formáját a 19. században nyerte el. Háborús időkben, 1787 és 1791, valamint 1806 és 1815 közötti egy része katonai raktárként szolgált. ■ A ferences provinciák 1900. évi átszervezése során csatolták ismét a mariána rendtartományhoz. A II. világháború idején a kolostor tetőzete és ablakai súlyos kárt szenvedtek, de azokat 1949-re sikerült rendbe hozni. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során, 1950. jún. 9/10-én a kommunista rendőrség a ferenceseket a jászberényi ferences kolostorba deportálta, majd a rendházat államosította. Az épületben 1991-ig középiskolai diákotthon, majd 2001-ig ideiglenesen a Városi Könyvtár működött. Azóta nagy része üresen áll, kis részét a Máltai Szeretetszolgálat és az alsóvárosi plébánia használta. ■ (Rácz Piusz–Koltai András, 2024)
Gvardiánok: Pálinkás Rogerius (1919–1924); Vargha Teodorik (1924- 1927); Mátés Hilár (1927–1929); Deák Szulpic (1929–1932); Molnár Arkangyal (1932–1935); Czirfus Viktorin (1935–1939); Simicza Sebestyén (1939–1942); Gulyás Gellért (1942–1945); Vados Pál (1945–1948); Szórádi Adalbert (1948–1950)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok