Hatvani ferences rezidencia

A Hatvanhoz tartozó Újhatvan városrészben a helyi lakosság adományaiból létesült ferences templom és rendház. A neobarokk stílusú templomot Írsik László tervei alapján 1928/1929-ben, a rendházat 1930/1931-ben építették. A ferencesek 1931-ben kezdték meg munkájukat, az általuk vezetett újhatvani plébánia 1946-ban létesült Kerekharaszt filiával. A ferencesek gondozásában világi harmadrend, Rózsafüzér Társulat, valamint Eucharisztikus Leányszövetség működött. A rendház és a templom épülete az 1944. szeptember 20-i bombázáskor súlyos károkat szenvedett. ■ Az 1945-től hatalomba kerülő kommunista hatóság a legdurvább módszerekkel akadályozta a ferencesek működését. Lukács Pelbárt atyát már 1946-ban letartóztatták, és „szovjetellenes” szervezkedés vádjával tíz év kényszermunkára ítélték a Szovjetunióban, ahol 1948-ban hunyt el. 1950 nyarán pedig itt került sor a szerzetesek elleni legsúlyosabb agresszióra, amellyel a kommunista pártvezetés nyomást akart gyakorolni a püspöki karra, hogy fogadja el a felkínált „megegyezést”. Elhíresztelték a lakosság körében, hogy elviszik a ferenceseket, így 1950. június 19-én tüntetést provokáltak ki, amiért Kriszten Rafael gvardiánt tették felelőssé. Az éjszaka során az államvédelmi hatóság emberei szétverték a templom előtt virrasztó tömeget, majd betörtek a kolostorba, és kegyetlenül megverték az ottani ferenceseket, valamint az előző éjszaka általuk odahurcolt piaristákat és szalvatoriána nővéreket is. A ferenceseket az állambiztonság budapesti központjába (Andrássy út 60.), majd börtönbe és internáló táborba vitték, Kriszten Rafaelt pedig életfogytiglani börtönre ítélték, ahol az embertelen viszonyok között 1952-ben elhunyt. ■ Az államosított kolostor épületét 1954-ben kollégiummá alakították. A ferences rend 1989 után nem tért vissza a rendházba, a plébániatemplomot a váci egyházmegye papjai látják el. ■ (Szuly Rita, 2025)