Váci Kapisztrán ferences nyomda

Horváth Zénó váci ferences gvardián vetette fel, hogy Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány létesítsen egy nyomdát. Erre az adott lehetőséget, hogy 1928-ban megvásárolták Fazekas Imre csődbe ment nyomdáját a Váci Keresztény Nyomdát (Kossuth tér 3.), majd hamarosan a Budavári-féle Nemzeti Élet Nyomda fölszerelését is, melyet a következő években újabb nyomó- és szedő-, fűző- és hajtogatógépekkel, betűkészletekkel, könyvkötőműhellyel egészítettek ki. A nyomdagépek elhelyezésére 1938-ban Károlyi Bernát nyomdaigazgató üvegtetős nyomdahelyiséget építtetett az udvaron, ami azonban nem bizonyult célszerűnek, sok gond volt a szigetelésével. Az igazgatók mindig pappá szentelt ferencesek voltak, akik kezdetben világi nyomdászokkal dolgoztattak (pl. Péteri János a fegyintézeti nyomdából), de 1929-ben már teljesen a laikus testvérek vették át a munkát, köztük Perényi Poncián testvér, aki 1943-ig a nyomda aligazgatója (technikai vezetője) volt. A munkát eleinte gazdasági problémák és szakmunkás-hiány nehezítették. Elsősorban egyházi nyomtatványokat, könyveket és folyóiratokat készítettek. Számos helyi, egyházközségi és egyesületi újság mellett itt nyomtatták a Tartományi Közlöny, Terciárius Közlöny (később Ferences Közlöny, majd Magyar Barát), Magyar Szentföld, Magyar Umbria, Isten Dalosai ferences lapokat, továbbá a Szent Antal Naptárt, a Kirchenblatt-ot és a Missziós füzeteket. A második világháború után, 1945-től a kommunista hatóságok egyes kiadványok betiltásával nehezítették a nyomda munkáját, majd 1949. december 28-án államosították. A következő év első felében a nyomdász testvérek még tovább dolgozhattak szerzetesruhában, fizetett alkalmazottként, de a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásakor, 1950 szeptemberében a nyomdát bezárták. Csupán Czibolya Amideusz testvér (Váci György) maradhatott a kolostor egy földszinti helységében, ahol kisiparosként könyvkötőműhelyt működtetett. ■ (Koltai András, 2025)