Káptalanfüredi ferences rezidencia

A veszprémi káptalan káptalanfüredi ingatlanának parcellázása során, 1937-ben telket ajándékozott a Szűz Mária rendtartománynak, hogy ott templomot és rendházat építsen. A templom szentélyének építését 1940-ben kezdték Goszleth Lajos terve szerint, „olasz ferences stílusban”, alapkövét 1941. aug. 31-én áldotta meg Radványi Viktor veszprémi kanonok, azonban 1944-ig nem került befejezésre. A rendházat a ferencesek eleinte főként üdülőnek szánták, majd Pethő Lénárd, a veszprémi kolostor elöljárója szorgalmazására úgy döntöttek, hogy inkább recesszus házat (zártabb, imádságosabb szerzetesi közösséget és lelkigyakorlatos házat) hoznak létre, felújítva ennek korábbi hagyományait, többek között a Kis-Kárpátokban álló egykori ►Szent Katalin kolostor ferences közösségének életmódját. A rendházból csak néhány szoba épült fel, de 1947. május 23-án megtörtént a ház kánoni megalapítása. 1949-ben Markó Marcell vezetésével öt ferences élt Káptalanfüreden, köztük Horváth Berárd alsóörsi plébániai adminisztrátor. További építkezésre a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása miatt nem kerülhetett sor. Az ingatlant 1955 decemberében államosították, és azt az Igazságügyi Minisztérium használta nyaralóként. A félig elkészült Angyalos Boldogasszony kápolnát (csak a kripta és a ravatalozó állt) 1956-ban a Veszprémi Egyházmegyének sikerült visszaszereznie, és megnyitnia a hívek számára. Később, 2000-ben Martin Gábor építész tervei szerint egészítették ki, többek között kis toronnyal. Miután az üdülő részt 1999-ben a Szűz Mária Provincia visszakapta, Ferences Pihenőházként működtette. ■ (Rácz Piusz, 2024)