Pestszentlőrinci ferences szállás

Pestszentlőrinc területén (amely 1950-től Budapest része) 1945-ben Pétery József váci püspök engedélyezte a ferencesek letelepedését Vereczkei Béla pestszentlőrinci plébános kérésére, aki Fogaras utcai nyaralóját felajánlotta kápolna és rendház céljaira. Kezdetben a belvárosi ferences rendház lakói látták el. Az első szentmisét 1945. május 6-án Markó Marcell mutatta be a ház alagsorában. A „szállás” (hospitium) első lakói Móró Szolán Ferenc prézes és Mérő Rupert laikus testvér voltak. Ellátásukról a környékbeli hívek gondoskodtak. 1946-ban három szoba összenyitásával kápolnát alakítottak ki Árpád-házi Szent Margit tiszteletére. 1948-ban a prézes helyére Kiss Elemér érkezett, majd mellé Szokolai Bernardin, akit 1950-ben Kovács Kalliszt váltott. ■ A ferenceseket 1950. július 13-án hurcolta el a kommunista rendőrség. Internálásuk alatt azonban a váci püspök helyi káplánsággá tette a templomot, így Kiss Elemér visszatérhetett, és egyházmegyés papként folytathatta a lelkipásztori munkát. Később, 1965-től Kovács Kallisztot is ide helyezték, és 1965-től ő vezette a lelkészséget (Kiss Elemér segítségével). Eközben a káplánság 1957-ben önálló lelkészség lett, majd 1993-ban az Esztergomi Főegyházmegyéhez csatolták. Az 1990-es évek elején Czigány Emmánuel, mint kisegítő lelkipásztor járt ki a Belvárosból. A ferences jelenlét 1994-ben szűnt meg, amikor Kovács Kalliszt nyugalomba vonult, és a Szűz Mária Provincia átadta a lelkészséget az Esztergomi Főegyházmegyének. ■ (Rácz Piusz, 2024)