Boldogasszonyi ferences rendház

A kegykép eredetileg Esterházy Miklósné Nyáry Krisztina (1604–1641), majd fia, Esterházy Pál (1635–1713) házi devóciós képe volt a fraknói várban. Utóbbi 1656-ban a kép előtt nyert inspirációt arra, hogy „ezen csudálatos szentképet a Förtőn túl való puszta Boldogasszony szentegyházában vinném, megépítvén azon szent helyet […] sőt a páter franciskánusoknak is klastromot építtetek”. (Szentmária falu és temploma az 1532. évi oszmán hadjáratban pusztult el.) Esterházy 1659-ben telepítette le a ferenceseket, fenntartásukra egy majorságot és egy sörfőzdét is létesített. A kegyképet 1661-ben vitték Boldogasszonyba (Frauenkirchen), ahol a templom 1669-re, a rendház 1679-re épült fel. 1683-ban a török újra feldúlt mindent, Diószeghy Antal gvardián is fogságba esett. Azt követően, 1695 és 1702 között Eszterházy Pál megnagyobbíttatta a kolostort, s mellé hatalmas, két tornyú bazilikát emeltetett Szűz Mária születésének titulusára. 1711-ig a Szűz Mária Provincia káptalanjait is itt tartották, harminchat alkalommal. A kolostor kertre néző szárnya 1720–1733 között készült. A kegytemplomnak jelentős kincstára volt, melynek darabjait a hálás zarándokok hozták a Szent Szűz tiszteletére. ■ II. József 16 pap és 3 laikus testvér számára engedélyezte a további működést Boldogasszonyban. 1875-ig itt nevelődtek a provincia német anyanyelvű novíciusai. A 20. század elejére a kolostor rossz állapotba került, jelentős része üresen vagy kihasználatlanul állt. ■ A környék 1921-ben Ausztriához került, de a kolostor 1939-ig a mariana rendtartomány háza maradt. Akkor az az osztrák Szent Bernardin Provinciához csatolták. 2024-ben egy ferences, Thomas Lakner élt a rendházban, és egyedül látta el a népszerű búcsújáró helyet négy missziós apáca segítségével. ■ (Rácz Piusz–Koltai András, 2025)