Kalocsai Szent István jezsuita kollégium

A Jézus Társasága 1814-es visszaállítását követően a jezsuiták 1860-ban kezdték meg tevékenységüket Kalocsán, magyarországi újjáéledésük negyedik helyszínén. Kunszt József kalocsai érsek meghívására vállalták, hogy az 1765-ben alapított és piaristákra bízott gimnáziumot nyolcosztályos nagygimnáziummá fejlesztve működtetik tovább a hozzá kapcsolódó (Stephaneum elnevezésű) internátussal együtt. A piaristák épületét kétemeletessé bővítették, és a komplexumot a Szent István utcában (ma Szent István király útja) rendházzal és templommal egészítették ki. A több bővítésen átesett épületegyüttes mai külsejét, zárt, négyszögletes alaprajzát, valamint a templomra, rendházra, internátusra és gimnáziumra tagolódó beosztását 1912-ben nyerte el. ■ A kollégium rangú rendház létszáma a kezdeti 13 főről tíz éven belül 34-re nőtt, a gyarapodás pedig egészen 1919-ig folytatódott, amikor elérte a 63 főt. A két világháború között a létszám 35–52 fő között mozgott, majd az iskola államosítása után (1948) 26–27 főre esett vissza. ■ Az itt élő jezsuiták elsődleges feladata a gimnáziumi tanítás, valamint az internátusi nevelőmunka volt. Tevékenységük az 1900-as évek elejétől tovább bővült. 1907-től 1945-ig vezették a szomszédos épületben működő érseki kisszemináriumot. Emellett 1926-tól 1945-ig a rendházi tömbön belül működtették saját rendi utánpótlás-nevelő intézetüket, a Loyoleumot is. Itt a Társaságba készülő, tehetséges, de szegényebb sorsú gimnáziumi növendékek kaptak bentlakást és lelki vezetést. ■ A kalocsai jezsuiták a kezdetektől szoros kapcsolatot ápoltak a kalocsai iskolanővérekkel. Kunszt József érsek a két közösséget egyidőben telepítette le a városban, és munkájuk során kölcsönösen segítették egymást. Ez az együttműködés a háborúk alatt különösen fontossá vált: míg a jezsuita atyák miséztek és gyóntattak a nővéreknél, az I. világháború idején a frontra behívott segítőtestvérek helyett a nővérek vállalták el a házvezetést és a konyhai szolgálatot a jezsuita atyáknál és a papnevelő intézetben. Munkájukat a háború után még öt éven át folytatták az elesett testvérek helyett, majd a II. világháború alatt ismét ők vették át a behívottak helyét a jezsuita intézmények konyháin. ■ A kalocsai jezsuita jelenlét végét az jelentette, hogy a magyarországi szerzetesség 1950. évi felszámolása során június 18/19-én a rendház tagjait a máriapócsi bazilita rendházba deportálták. ■ Bár a rendszerváltást követően, 1989/1990-ben a Társaság néhány évre visszakapta a templomot, a korábbi kiterjedt intézményrendszer nem épült újjá. A templomban a hitéleti szolgálatot ma a kalocsai főegyházmegye papjai látják el. ■ (Boda Attila, 2025)