Törökszentmiklósi szervita rendház

Az 1940-es évek elején Angelo Rotta budapesti pápai nuncius kezdeményezésére a magyar katolikus püspökök úgy döntöttek, hogy támogatni fogják a szerzetesek megtelepedését az Alföld azon városaiban, ahol nincsenek jelen. Mivel a hívek száma Törökszentmiklóson az 1940-es évekre igen megnövekedett, lelkipásztori ellátásukhoz egy újabb plébánia felállítása vált szükségessé. Ennek vezetésére a szervita rendet kérték fel, de az egri érsek sem új plébániát, sem új templomot nem tudott biztosítani a helyi hívek számára. A szerviták azonban magukra vállalták a feladatot. A felállítandó új plébánia részére állandó misézőhelynek az egykori Kálvária-dombon álló, 1761-ben a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt templomot jelölték ki, a mellette levő katolikus iskola épületének egy részét pedig rendháznak. Ide költözött be három szervita szerzetespap (Kováts M. Angelus plébános-házfőnök, Póka M. Elek, Andorkó M. Hilár) és egy laikus segítő testvér (Takács M. Béla). Ünnepélyes bevonulásukra 1948. máj. 2-án került sor. Az ideiglenes rendház az iskola egy tanterméből, egy tanítói lakásból és az iskolaszolga lakásából lett kialakítva. Négy cellából állt, ezekhez tartozott még egy plébániai iroda, konyha és ebédlő. A házat 1948 karácsonyára bebútorozták és lakhatóvá tették, a teljes berendezés 1949 februárjára lett kész. Ennek költségeit gyűjtésből, természetbeni adományokból és jótékonysági események bevételéből (színielőadások, teavacsorák) fedezték. ■ A szerviták gondjára bízott új plébániához a város nyugati része tartozott. Két iskolában vállaltak tanítást: a katolikus iskolában díjmentesen, a községiben díjazottan, és részt vettek a nagykunsági tanyavilág pasztorációjában. ■ Mivel a szervita rend vállalta, hogy új templomot és rendházat épít, 1949-ben megkezdődött a Kálvária-kápolna fejlesztése: megépült a sekrestye, a kórus, a bal oldali oldalhajó és az oldalhajó fölötti karzat. A kápolna ugyanis eredetileg csak hajóból és szentélyből állt. A felerészben felépült „Római Mária” szentélyét Czapik Gyula egri érsek áldotta meg 1949. júl. 10-én 15 ezer hívő előtt. A szerviták bevezették a Via Matris ájtatosságot, amelyet minden pénteken, a keresztút mintájára, Mária hét fájdalmának emlékére imádkoztak. Gyakorlata a szerviták távozása után is fennmaradt három évtizeden át. ■ A szerviták terve a templom külsejének átalakítására nem valósulhatott meg. A magyarországi szerzetesség felszámolásakor, 1950-ben a kommunista állam a szervita rend működését is betiltotta. A szerviták távozása óta a Kálvária-templom lelkészi teendőit az egri főegyházmegye papjai látják el. ■ (Goreczky Tamás, 2025)