A máriapócsi bazilita kolostor a görögkatolikus művelődés fontos helyszíne volt. 1767 és 1906 között itt zajlott a rendtagok filozófiai és teológiai képzése. 1775-ben kérvényezték, hogy kisgimnáziumot nyithassanak, de végül csak a grammatika alapjainak oktásásáig jutottak. 1779-ben grammatikai osztályt indítottak, amely mellett a „schola nationalis” (népiskola) is működött. Az egyik szerzetes 1780-ra elsajátította a Ratio Educationis által előírt új, népiskolai oktatási módszert is, a „normát”. Az iskolai összeírásokból az látszik, hogy az 1–2. osztály volt a „népiskolai”, a 3–4. pedig a grammatikai (kisgimnáziumi). Ez volt az egyetlen bazilita iskola, ahová világiak is járhattak. 1841-ben Popovics Bazil munkácsi püspök javaslatára a tanítóképző (preparandia) létrehozását határozták el, amely 1843-ban már működött, kántorokat és tanítókat képeztek a parókiák számára. Az 1850-es években hiányoztak az új oktatási rendszernek megfelelően képzett szaktanárok, így a gimnáziumi osztályok elsorvadtak. A tanítóképzőt 1865-ben az állam szüntette meg. A baziliták azonban továbbra is fenntartottak hatosztályos elemi iskolát, ahol egy idő után már világi tanítókat is alkalmaztak. 1935-től a Pócson letelepedő bazilita nővérek is bekapcsolódtak az oktatásba. 1948-ban az iskolát államosították. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)
—
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok