Máriapócsi nemzeti kegyhely

A történeti Szabolcs vármegye peremén fekvő Pócson 1666-ban már biztosan éltek görögkatolikusok, akik a reformátussá lett középkori templomot kívánták birtokba venni (ami végül nem sikerült). A falu birtokosai nem sokkal korábban telepíthettek ide ruszin családokat, akik egy fatemplomot építettek maguknak. ■ 1696. nov. 4-én vasárnap, e templom Istenszülő-ikonját könnyezni látták. A csoda kisebb megszakításokkal december 8-ig – mások szerint csak december 3-ig – tartott. A hivatalos kivizsgálást Fenessy György egri római katolikus püspök (1687–1699) rendelte el, a tanúk kihallgatását egy egri kanonok és a tokaji plébános végezték 1696 utolsó napjaiban. A nyolcadik tanú, a 45 éves Csigri László bíró vallomásából kiderül, hogy a könnyező ikont 1675-ben festtette Papp Dániel helybéli parókus öccsével, Istvánnal 6 magyar forintért. Szülei nyomására a képet nem fizette ki. Az ikont végül egy másik ember vette meg, és ajándékozta a templomnak. A 50×70 cm méretű juharfa táblára, temperával festett ikonon az Istenszülő a Hodigitria, vagyis az Útmutató-típusba tartozik. Az aljára pedig a következő szláv nyelvű szöveg került: „Ezt a képet Isten szolgája … állította bűnei bocsánatára”. A könnyező ikont 1697-ben I. Lipót király Bécsbe vitette. Útközben több másolat is készült róla. 1697. júl. 4-én érkezett a fővárosba, ahol nagy pompával fogadták, és Savoyai Jenő 1697. szept. 11-én Zentánál a török felett aratott győzelmét a Pócsi Istenszülő közbenjárásának tulajdonították. A kegyképet a bécsi Szent István-dóm főoltárára, a szentségház fölé helyezték (a II. világháború után került jelenlegi helyére, a templom nyugati végében álló gótikus baldachin alá). ■ A máriapócsi templom számára az első kegyképről 1707-ben Telekessy István egri püspök készített másolatot. 1715. aug. 1-jén Molnár János kántor ezt az ikont is könnyezni látta a reggeli istentisztelet alatt. A csoda a következő napon, majd 5-én megismétlődött. A könnyezést követő napokban az egri püspök megbízásából két kanonok hivatalosan is kivizsgálta, és hitelességét Erdődy Gábor Antal egri püspök is elismerte, aki Pócsot a Bizánczi Gennadius György helynökhöz írt levelében Szűz Mária kegyhelyének nyilvánította. A település ezek után vehette föl Mária nevét is. ■ A pócsi fatemplom a 17. század végén már olyan rossz állapotban volt, hogy I. Lipót 1701-ben engedélyt adott Mészáros Mátyás pócsi lakosnak, hogy alamizsnát gyűjtsön új templom építésére, de a munka nem kezdődött el. Az új kőtemplom építését végül 1731-ben Bizánczi György Gennadius püspök indította el, amihez az egri püspök is hozzájárult, a terveket Liczky Nikodémus kassai építőmester készítette. Bizánczi püspök 1733-ban bekövetkezett halála után a templom építése lelassult. Bár utódai, is igyekeztek folytatni, de csak 1742-től, Olsavszky Mihály Mánuel püspöki kinevezésétől kezdve kaptak újabb lendületet a munkálatok. A püspökváltásoknak köszönhetően az eredeti terveket módosították, de az építkezést továbbra is Liczky irányította. Az építkezés alatt a fatemplomot tovább használták, valószínűleg körbeépítették az új templom falaival, s mikor az utóbbi elkészült, az előbbit egyszerűen kibontották. A régi templom emlékét csak címünnepe őrzi, mivel az új templomot is Szent Mihály főangyal oltalmába ajánlották. A kegytemplomot 1749. szept. 8-án szentelték föl először, de az ünnepélyes felszentelés 1756-ban volt. Az építkezés befejezéséről, építtetőiről a főbejárat Olsavszky püspök címerével díszített kőkeretének kronosztichonos latin felirata is megemlékezik. A munka még ekkor sem ért teljesen véget, mivel a tornyokon, még a következő évben is dolgoztak. Ezeket 1856 és 1861 között, a fölszentelés centenáriumára egy-egy szinttel megmagasították. Az új sisakok hagymaidomos, lanternás kialakításához a miskolci minorita templom toronysisakjai szolgáltak mintául. A főkaput díszes kőkeret övezi, a bronz ajtószárnyakat az 1991-es pápalátogatás emlékére Tóth Sándor nyíregyházi szobrász készítette. A főhomlokzat a középtengelyében lévő szoborfülkébe 2014-ben, Kisléghi Nagy Ádám tervei szerint, Bukta Norbert készítette el a Tanító Krisztust ábrázoló mozaikot. ■ A kegykép eredetileg a királyi ajtó fölött, az ikonosztázionban volt elhelyezve. Ott történt újabb könnyezése, amely 1905. dec. 3-án kezdődött. Gávris Kelemen bazilita szerzetes, a kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba, és amikor a kép tűzmentes foglalatát kinyitotta, észrevette a könnyezést, amely december 19-ig folyamatosan, majd december utolsó két napján is tartott, összesen 18 napig. Ekkor is hivatalosan vizsgáltatta ki az eseményeket a Munkácsi Egyházmegye hatósága, egyházi és világi személyek bevonásával. Az ikont 1912-ben tűzálló fémszekrénybe helyezték, talán ekkor csonkították meg a királyi ajtó feletti kapuívet díszítő faragványokat és párkányt. 2010-ben a hiányzó részeket helyreállították. A párkány rekonstruált középső képmezőjébe Krisztus úgynevezett „Nem kézzel festett ikonja” került (Kisléghi Nagy Ádám munkája). A kegyképet 1945-ben ünnepélyesen áthelyezték az északi oldalon álló Szent Kereszt-mellékoltár helyére, amelyet 1944/1945-ben a pécsi fafaragó ferencesek kegyoltárrá alakították: az egykori főoltárkép helyén a kegykép nyert elhelyezést. Az oltárasztal mögé kétkarú lépcsőt építettek, amely az udvarról is megközelíthető. Az ikon alatt helyezték el azt a kendőt, amellyel a harmadik könnyezés alkalmával a könnyeket fölitatták. A kegykép fölött látható, az Atyaistent és a Szentlélek galambját ábrázoló kép Spisák Gyula munkája, valószínűleg az eredeti barokk kép másolata. A két oldalsó, a zenélő angyalokat ábrázoló kompozíciókat Petrasovszky Manó festette 1948-ban. ■ A kegytemplom monumentális ikonosztáz állványzatát 1748/1749-ben Konsztantinosz Thaliodorosz, magát konstantinápolyi eredetűnek valló szobrász faragta (a következő években ő faragta a nagyváradi és a balázsfalvi görögkatolikus székesegyházak ikonosztázát is). A hagyományos elrendezésű képfal különlegessége, hogy a négy alapkép előtt – a baziliták igényeihez igazodva – oltárasztalokat helyeztek el. Az új képfal ikonjainak festésére Olsavszky püspök 1752-ben Csongrádi Péter egri szerb mesterrel szerződött, aki 1755 januárjára lett készen. Csongrádi eredeti prófétaképeit a 2010-es restaurálás folyamán nagyrészt töredékes állapotban tárták fel az oromzaton, illetve állították részlegesen helyre. Ugyanis az ikonosztázion első képeit egy 1783-ban kelt szerződés szerint Spalinszky Mihály festő ikonjaival cserélték ki, aki a 18. század második felében a Munkácsi Egyházmegye legjelentősebb művésze volt (főműve az ungvári székesegyház monumentális ikonosztázionjának képei, amelyeken 1778 és 1780 között dolgozott). 1896-ban Spalinszky ikonjait is kiszerelték a pócsi ikonosztázból, mára csak öt kompozíció maradt fönn: négy apostol és a Krisztus, mint nagy főpap ikonja (Görögkatolikus Múzeum, Nyíregyháza). A képek cseréje a Millennium tiszteletére indított nagyszabású felújításhoz kapcsolódott. A munkákat Spisák Gyula és Imre, budapesti festő és faragó testvérpár vezette. A falakat, az oltárokat és az ikonosztáziont átfestették, utóbbihoz új ajtókat is készítettek, az alapképek arányait megváltoztatták. ■ A szentély közepén álló, fekete és rózsaszín márványból faragott főoltárt gróf Forgách Pál nagyváradi római katolikus püspök adományozta 1750-ben, amiről az oltárasztal oldalain látható felirat tanúskodik. Jelenlegi formáját 1896-ban nyerte el, szentségháza is ekkor készült. 1944-ben bontották le barokk baldachinját, amely elkallódott. ■ A hajó két oldalapszisában lévő mellékoltárok az 1750-es évekből származnak. A déli oldalon az eredetileg Szent Annának szentelt mellékoltár áll. Fő képét a 20. században többször kicserélték. A jelenlegi Keresztre feszítés, amely a mai kegyoltár eredeti középképe volt, 2010-ben került ide. A két kisebb vászonkép egyike Assisi Szent Ferencet, a másika Páduai Szent Antalt ábrázolja minorita ruhában. Ezek és az oromzati Szűz Mária koronázása ovális festmény eredeti barokk művek, festőjük ismeretlen. Az oltár márványozását, és új lábazatát 1948-ban a pécsi ferences atyák készítették, a munka befejezésének dátumát a lábazat párkányára írt felirat örökíti meg. Az északi Szent Kereszt-mellékoltárt 1944/1945-ben kegyoltárrá alakították. A déli oldalapszis keleti pillére előtt áll a Nagy Szent Bazil-oltár, amely a 18. század második felében készülhetett, képeit viszont Petrasovszky Manó festette 1948-ban, az eredeti oltárkép elkallódott. ■ Az északi oldalon álló díszes szószék a 18. század második felében épült, hangvetőjén a Sátánt eltipró Szent Mihály szobra áll. A szószék hátlapján lévő Szent Pál apostol képet 2010-ben tisztították meg, ekkor tűntek elő a figura és a háttér eredeti, üde színei és gazdag részletei. A szószék mellvédjét a Szamáriai Asszonyt és a Magvetőt ábrázoló domborművek díszítik, lépcsőjét és márványozását a pécsi ferencesek készítették, mivel lépcsője eredetileg az oldalapszisból indult. A barokk oltárok és a szószék faragóira vonatkozó adat eddig nem került elő, stíluskritikai alapon feltételezhető, hogy a Kassán dolgozó Josef Hartmann műhelyében készültek. Az ikonosztázion előtti térben álltak már a 18. században is a szerzetesek számára fönntartott kántorpadok, az ún. kliroszok, amelyekre most új, tölgyfából készült könyöklő padok (sztaszidionok) emlékeztetnek. ■ A kegytemplom boltozatának látszatkapukból és más építészeti elemekből komponált festését Izbéghy Veres István, Kassán élő művész készítette az 1750-es években. A falképeket Boksay József, ungvári művész 1943-ban újrafestette. Az ő munkája az oldalapszisok párkányait díszítő angyalsor is. A szentélyben, a fölső vakablakokban keleti egyházatyákat, az ikonosztázion előtti boltozaton a menybe fölvett Szűz Máriát, a központi boltozaton, a látszatkupola alatt a négy evangélistát, a hajó utolsó boltszakaszán Nagy Szent Bazil megdicsőülését festette meg. A szentélyapszis falképeit 1944-1945 között Petrasovszky Manó, sátoraljaújhelyi festőművész készítette: az apszisban a Patrona Hungariae fogadja Szent István király ország-felajánlását, a magyar szentektől, különböző nemzetiségű zarándokoktól övezve, de közöttük a kegyhelyhez kötődő történeti személyek is megjelennek: gróf Károlyi Ferenc és a baziliták. 1945 és 1953 között a templom alsó ablaksorába tíz színes üvegablak is készült Petrasovszky Manó tervei alapján, Palka József budapesti műhelyében. ■ A templom hajójának középrésze alá kripta is épült. 1767-ben ide temették el a Munkácson elhunyt Olsavszky püspök bebalzsamozott holttestét. Ide temetkeznek a hajdúdorogi egyházmegye püspökei is. ■ A kegyhely a 18. és a 19. században több búcsúkiváltságot is nyert a római pápáktól. XIV. Benedek hét Mária-ünnepre adott búcsút, amit a baziliták úgy értelmeztek, hogy ezek a Gergely-naptár szerinti ünnepekre, meg a Julianus-naptár szerinti Nagy- és Kisboldogasszony napjára szólnak. A templomot építő püspökök többször hangsúlyozták, hogy az új templom mind a két rítus, vagyis a görög és latin szertartású hívek lelki ellátását fogja szolgálni. 1916-ig, a görögkatolikus naptáregyesítésig a nagyobb Mária-ünnepeket mindkét naptár szerint megtartották, a Gergely-naptár szerint alapvetően a római, a Julianus-naptár szerinti ünnepekre a görög zarándokok jártak. ■ A kegytemplomban az 1930-as évek végén nagyszabású felújítás indult, az épület szigetelésével, végül 1945-re megújult a berendezés (mellékoltárok) és a falfestés is. 1946-ban, a Kisasszony-napi búcsún, az első könnyezés 250. és az ungvári unió 300. évfordulóján, Mindszenty József hercegprímás volt az ünnepi szónok. A kettős évforduló emlékére, 1948-ban XII. Piusz pápa a kegytemplomnak „basilica minor” címet adományozott. 1987-ben szintén a Kisasszony-napi búcsún ünnepelték a hajdúdorogi egyházmegye felállásának 75. évfordulóját. 1988-ban a Szent Jobb országjárása alkalmával a hívek itt is tisztelhették a szent ereklyét. Máriapócs történelmének kiemelkedő napja 1991. aug. 18-a, amikor II. János Pál római pápa bizánci liturgiát mutatott be magyar nyelven a kegykép előtt, a hazai és a határon túli hívek óriási tömege előtt. ■ 2005-ben a kegyképet a budapesti Magyar Nemzeti Galériában, Hernády Szilvia restaurátor megtisztította és restaurálta. December 3-án Erdő Péter prímás a képet újra megkoronázta a XVI. Benedek pápa által, Rómában megáldott arany glóriával. Ekkor nyilvánították Máriapócsot Magyarország Nemzeti kegyhelyévé. ■ 2009 és 2010 között a kegytemplom kívülről teljesen megújult. Ünnepélyes újraszentelésére 2010. szeptember 11-én került sor, az ünnep szónoka Christoph Schönborn bécsi érsek volt. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)