Marosvásárhelyen a ferencesek a 14. században jelentek meg, amikor a Szűz Mária tiszteletére szentelt kolostor először szerepel kolostorjegyzékben. A 14. század végén kezdtek neki a Vártemplom építésének, amit 1490-ben tudtak befejezni. Ez volt Erdély legnagyobb gótikus temploma. Közben 1444-ben a konventuálisoktól a rend obszerváns ága kapta meg. Működésüknek 1556-ban az vetett véget, hogy a város döntő többsége református lett. Az elhagyott kolostort ezután iskolának használták, majd 1602-ben várrá alakították, végül lerombolták, csak keleti, emeletes fala maradt meg. ■ A ferencesek csak 1740-ben tértek vissza a városba. Templom hiányában az első páter, Bocskor János házfőnök építkezni kezdett. A templom és kolostor építése a főtér északnyugati oldalán vásárolt telken folyt, amit a Petky-család adományából vásároltak. Az 1745-ben kezdődött munkálatok 1777-re fejeződtek be, de a templom tornya csak 1802-ben épült fel. A Keresztelő Szent János plébánia a négy osztályos elemi iskoláját 1784-ben (a Gubernium meghagyására) a ferencesek a Lábas-házból a kolostor épületébe költöztették, igazgatója a házfőnök lett, aki mellett két páter tanított. ■ 1951. augusztus 20-én a marosvásárhelyi ferenceseket is kényszerlakhelyre deportálták. Csak 1957-ben térhettek vissza a városba, de csak mint templomigazgatóság működhettek. A román szocialista városvezetés 1972-ben, a Nemzeti Színház építésekor a Színház tér kialakításának indokával a templomot a kolostorral együtt lebontatta, a kolostorkertet is megszüntetve. Azóta csak tornya látható, amely kegyeleti okok miatt maradhatott meg, ugyanis alatta kriptasor található. A ferencesek székhelyét a város nyugati szélére, az Ady-negyedbe (Rovinari) költöztették. Az ottani Szent Imre templomban 2006-ig szolgáltak a ferencesek. ■ (Jonica Xénia 2024)
Gvardiánok: Sántha Angelusz (1900–1902); Farkas Miklós (1902–1903); Trefán Leonárd (1903–1905); Farkas Miklós (1905–1906); Fórika Adrián (1906–1910); Máthé Özséb (1910–1911); Weszelowszky Diomédesz (1911–1912); Trefán Timóteus (1912–1915); Weszelowszky Diomedes (1915–1916); Imets Károly (1916–1924); Kelemen Ágoston (1924–1930); Kiss Márton (1930–1936); Imets Károly (1936–1945); Sándor Vitális (1945–1949). – Bodosi Marián (1957–1977); Pöhacker Balázs (1977–1980); Nagy Tarziciusz (1980–1989); Bálint Szálvátor (1989–1993); Bakó Pál (1993–2003); Bálint Kapisztrán (2003–2006).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok