Szegedi ferences rendház

Az obszerváns ferencesek szegedi kolostorát 1480 körül alapították az Alsóvárosban Havi Boldogasszony (Havas Boldogasszony) tiszteletére, egy korábbi, Szent Péternek szentelt ispotály helyén. A hagyomány szerint alapítója maga Mátyás király volt. (A szegedi rendház szerepel egy 1340 körül készített rendi összeírásban is, ez azonban inkább a konventuálisok várbeli templomára vonatkozik.) A templom és a tőle északra álló kolostor 1503-ra készültek el, részben a korábbi ispotály köveinek felhasználásával. Tornya a 16. század első felében épült. ■ A törökök a rendház épületét 1526-ban felégették, de azt a ferencesek nem hagyták el. Akkor is maradtak, amikor 1543-ban Szeged tartósan oszmán fennhatóság alá került. A szegedi kolostor egyike lett azon néhány katolikus egyházi intézménynek, amely a török hódoltságban is tovább működhetett. A rendházban élő ferencesek nemcsak a városban, hanem a hódoltság távolabbi területein is végeztek lelkipásztori munkát, elsősorban a magyar nyelvű katolikusok között. Ennek köszönhető, hogy Szeged és környéke megmaradt magyarnak és katolikusnak. A szegedi gvardiánok 1648-tól fogva egyúttal a csanádi püspökök általános hódoltsági helynökei voltak. A ferencesek a kolostor kertjében gyümölcsöket és gyógyfüveket termesztettek, és gyógyítottak, amely a törökök számára is ismert volt. Föltehetően a fűszerpaprikát is ők honosították meg az akkori népbetegség, a malária elleni orvosságként. ■ Szeged 1686-tól ismét a Magyar Királysághoz tartozott, így a ferencesek békésebb körülmények között folytathatták munkájukat. Továbbra is megmaradtak a környék lelki központjának. A Havi Boldogasszony augusztus 5-i búcsúja alkalmával tízezrek gyűltek össze a templom körül. Veszélyt csupán a tiszai árvizek jelentettek. Az 1712. évi áradás után kezdődött meg a kolostor barokk átépítése, és készült el a templom barokk berendezése. Ekkor épült ki teljesen a nagyméretű kolostori négyszög, de a nyugati és északi szárny jelentős középkori részleteket őrzött meg. A kolostori füvészkert és gyümölcsös szintén egy árvíz alkalmával, 1739-ben pusztult el végleg. ■ II. József kormányzatának plébániarendezései során 1789-ben az addig egyetlen (és 1720-tól a palánki piaristák által vezetett) szegedi plébániát három részre osztották, és az alsóvárosi új plébánia ellátását a ferencesekre bízták. ■ A magyarországi ferences rendtartományok 1900. évi átszervezése során a megszüntetett szalvatoriána provinciától a kapisztrána provinciához került. A plébániatemplom berendezését a pécsi ferences asztalos testvérek 1937-ben teljesen felújították, majd 1947-ben a kolostor egy része is megújult. A 20. század elejétől a ferencesek vezetésével világi harmadrend, Rózsafüzér Társulat, Mária kongregáció, Skapuláré Társulat, Kordás Társulat, Kis Szent Teréz Leánykör, Katolikus Legényegylet, valamint cserkészcsapat is működött. ■ A magyarországi szerzetesrendek 1950. évi fölszámolása során 1950. jún. 9/10-én a ferenceseket a debrecen-csapókerti ferences rendházba deportálták, rendházukat államosították. A plébániát csanádi egyházmegyés papok látták el, az épület nagy részében szociális otthon működött. ■ A ferencesek 1989 őszén települtek ismét vissza a városba. A plébániai feladatok ellátásán túl szegénykonyhát működtettek és evangéliumi ferences estéket szerveztek. 1991 óta a kolostor növendékházként is működik. A leromlott állapotú épületet 2010 és 2012 között Kis Didák gvardián irányításával, állami támogatással alaposan felújították, és megnyitották az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpontot. ■ (Szuly Rita, 2025)