Székesfehérvári ferences rendház

Székesfehérváron, az ország koronázóvárosában talán már az 1230-as években, de 1260 körül már biztosan volt házuk a ferenceseknek, feltehetően a budai külvárosban. 1280-ban IV. László épített számukra templomot és kolostort Assisi Szent Ferenc tiszteletére. Kiemelkedő helyet foglalt el a magyar ferencesek történelmében, már az 1250-es években egy őrség (custodia) központja volt, 1324 és 1531 között legtöbbször itt tartották a tartományi káptalanokat. A kolostor a város 1543. évi török általi elfoglalásával szűnt meg, lakóinak egy része erőszakos halállal halt meg. ■ A város visszafoglalása után, 1688-ban ismét három ferences költözött a városba. Mivel kolostoruk elpusztult, Batthyány II. Ádámnak, a bevonuló királyi sereg parancsnokának köszönhetően a prépostság épületében kaptak lakóhelyet. Miután Müller Ferenc prépost is követelte lakását, Vanossi Lőrinc királyi biztos a ferenceseknek három kis házat adott a belvárosban (egy rác szűcstől, egy magyar vargától és egy német fazekastól), ahol 30 évig éltek. Templomuk a Szent Anna kápolna volt, amit a törökök megkíméltek. Bár ez is az őrkanonokhoz, majd 1777-től az őrkanonoki uradalomhoz (Custodiatus) tartozott, egészen 1950-ig a ferencesek miséztek benne. A barokk kolostort és a Szent Imrének szánt templomot 1720-ban kezdték építeni, és 1745-ben jutott el a felszentelésig. Lelkipásztori munkájukat a környékbeli (Fejér vármegyei) településeken, valamint a város börtönében és kórházában végezték. Nagy Ignác, az első székesfehérvári püspök (1777) több intézkedésben korlátozta a ferences templom liturgikus életét (megtiltotta az énekes miséket, orgonás litániákat), a ferenceseket pedig a többi városi templomban való prédikálásra kötelezte. Utódai visszavonták intézkedéseit, a prédikáció tiltását Vurum József 1818-ban, miután a püspöki palota ablakából látta, hogy a hívek tömege jár a ferencesek templomába. 1809 és 1812 között a városi katolikus gimnázium retorikai osztályát a kolostorban helyezték el. A II. világháború idején, bár az épület súlyosan megrongálódott, 192 ember számára vált menedékhellyé, és naponta 550 főt vendégeltek meg ebéddel. ■ Amikor 1950. szeptember 7-én a kommunista hatóság államosította a rendházat, 8 pap és 5 laikus testvér lakta. Akkor a kolostort diákotthonná alakították, a templomot pedig az egyházmegye látta el. Közülük egyedül Vasas Klárusz maradhatott sekrestyésnek. ■ A rendszerváltás után, 1999-ben a kolostor egy részét az egyházmegyei múzeum számára alakították át. ■ (Rácz Piusz, 2024)