Titulus
Sarlós Boldogasszony
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1649
Története

A szalvatoriána rendtartományhoz tartozó szécsényi ferencesek Széchenyi György veszprémi püspök hívására 1649-ben telepedtek meg Sümegen, a püspök akkori székhelyén. Azért őket hívta a Dunántúlra, mert fiatalkorát közöttük töltötte Szécsényben és Gyöngyösön. A ferencesek eleinte a püspöki várban laktak, de 1654-re elkészült templomuk és kolostoruk is. A templom fölszentelését Széchényi saját püspökké szentelése után két nappal, 1654. szeptember 29-én végezte, Sarlós Boldogasszony és Szent Ferenc tiszteletére. A sümegi plébánia ellátása mellett fontos feladatuk volt a protestánsok térítése, főként a végvári katonák és családjaik között. A ferencesek közül kerültek ki a püspökök gyóntatói is. Széchényi Pál püspök (1687–1710) egy időben maga is a kolostorban lakott. ■ A magyarországi ferences provinciák határainak rendezése során 1689-ben, Antonio Lazari generális kommisszárius döntése értelmében a Szűz Mária Provinciához csatolták. 1699-ben egy bécsi asszony Berghoffer Mária Zsófia, álmában a templom Fájdalmas Szűzanya szobrát látta, és azt fölkeresve meggyógyult. Ezt követően sorozatosan csodák történtek a kegyszobor előtt, amely a templomot népszerű búcsújáróhellyé tette. Emiatt a templomban 1743-ban Richter Ferenc Domonkos sarutlan kármelita testvér új főoltárt építtetett a kegyszobor számára. Ugyanakkor épült a templom tornya is. A 18. század során a sümegi ferencesek számos Zala és Somogy megyei településen végeztek hosszabb-rövidebb ideig lelkipásztori munkát. Ők voltak Csabrendek, Zalaszentgrót, Devecser, Kehida és Kéthely első plébánosai. Miután Padányi Bíró Márton püspök 1756 és 1759 között fölépítette Sümegen a plébániatemplomot, a plébániát 1760-ban a ferencesektől az egyházmegye papjai vették át. Eközben a kolostor épületét többször bővítették, főként 1774 és 1778 között. A búcsújáróhely népszerűségét 1943-tól a „Sümegi Szűz Mária Ferences Naptára” kiadvány is gazdagította. 1949-ben 11 ferences élt a kolostorban. ■ A szerzetesrendek 1950. évi betiltása során az erőszakos deportálást elkerülték, de októberig el kellett hagyniuk az épületet. A templomi feladatokat attól fogva a plébánia látta el, de Szakál Szabin, mint sekrestyés élete végéig az épületben maradt, méltatlan körülmények között. A kolostort és templomot Szendi József veszprémi püspök 1989-ben elsőként adta vissza a Szűz Mária Provinciának, eleinte szolgálati lakásként. Az eseményt John Vaughn ferences generális is megtisztelte jelenlétével. Új ferences lakói akkor Szokolai Bernardin, Kiss Konrád, Szlávik András, Csabai Nolaszkusz lettek. A teljes kolostor egy jelentős felújítás után, 1995-ben került a ferencesek tulajdonába. ■ (Rácz Piusz, 2024)

Archontológia

Gvardiánok: Paár Anaklét (1917–1920); Schmidt Félix (1920–1924); Kardos Odorik (1924–1930); Horváth Adorján (1930–1931); Horváth Domonkos (1931–1933); Kardos Odorik (1933–1939); Kocsis Ödön (1939–1945); Karsay Vilmos (1945–1948); Kocsis Ödön (1948–1950)

Bibliográfia
Nyűrő 1850, II, 468-469. – Balázsovits 1869, 120-125. – Szabó 1921, 336. – Karácsonyi 1923–1924 I, 265; II, 152-154. – Kocsis Ödön OFM, A sümegi Szűz Mária története és csodái, Sümeg, 1940. – Horváth Domonkos, A sümegi kegyhely rövid története, Pápa, 1940. – SchemProvMarOFM 1949, 44-45. – Hegedűs Tibor, A sümegi ferencesek restaurációs tevékenysége a XVII-XVIII. században, Budapest-Veszprém, 1967 (diplomadolgozat, Hittudományi Akadémia, Budapest). – Kovács Kalliszt OFM, Sümeg, Ferences kegytemplom és kolostor története és leírása, Sümeg, 1995. – Kovács Kalliszt OFM, A sümegi ferences kegytemplom, Sümeg, 1999. – Takács–Pfeiffer 2001, I, 48-66, 223-233, 371-379 . – Rácz 2004, 151-155. – Kovács Kalliszt, A sümegi ferences rendház és kegytemplom története, Sümeg, 2005.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–2006
Név
Sümegi ferences rendház

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Sümeg 1649

DMappák