Titulus
Angyalok Királynője (Celli Boldogasszony)
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1660
Megszűnés/államosítás éve
1950
Története

Pápa város ferences kolostorát, amely az obszerváns szalvatoriána rendtartományhoz tartozott, a Garai család alapította 1435 és 1445 között Szt. László tiszteletére. Valószínűleg az ugyancsak Szt. Lászlóról nevezett utca déli oldalán állt, és 1491-ben Szűz Mária kolostor néven is ismerték. 1535-ben 21 szerzetes lakta, és teológiai stúdium is működött benne. Miután a ferencesek 1560 körül Török Ferenc földesúr és a protestáns katonaság zaklatásai miatt elhagyták, elpusztult. ■ A rend visszatelepülése Esterházy Pál pápai várkapitánynak és öccsének, Ferencnek köszönhető, akik 1660-ban házat adtak a mariánus ferenceseknek, hogy tovább segítsék a város rekatolizálását. 1676-ban egy új, ideiglenes lakóhelyre költöztek, a nekik adott végleges telken vagy annak közelében. Ott 1677 és 1680 között Esterházy Ferenc és felesége, Thököly Katalin építtetett számukra templomot és kolostort a Celli Boldogasszony tiszteletére. Elkészültekor a közösség konventi rangot kapott. A ferencesek látták el 1722 és 1765 között a városi katolikus plébániát is. 1747-ben tűzvész pusztította a várost és a ferencesek épületeit. A templom szentélye beomlott, de Esterházy II. Ferenc már abban az évben kijavíttatta a károkat. 1764-ben a kolostort új szárnnyal bővítették, és azt követően, 1769-től itt működött a mariána rendtartomány laikus testvéreinek novíciátusa (növendékháza), ahol elsősorban posztószövéssel, könyvkötészettel foglalkoztak. A ferences templomban 1821-ig az igehirdetés német nyelven folyt, majd áttértek a magyar nyelvre. A trianoni határváltozás után, 1924-től a kolostorban működött a gimnazista korú szerzetesnövendékek Collegium Seraphicum nevű intézete, amelynek lakói a bencésekhez jártak gimnáziumba. (Az intézet azt megelőzően Szakolcán volt, később pedig Veszprémbe, majd Esztergomba helyezték.) A kolostorban 1934-től nyomda is működött, amelyet ferences atyák és laikus testvérek működtettek egészen a feloszlatásig. A kolostort 1921-ben és 1940-ben is felújították. 1949-ben 7 pap és 6 testvér élt benne. 1950 nyarán a kommunista rendőrség emberei a pápai ferenceseket is elhurcolták. Az épületben állami hivatalok és szolgálati lakások kaptak helyet, de 2024-re már igen romossá vált. ■ (Rácz Piusz, 2024)

Archontológia

Gvardiánok: Markó Dénes (1919–1924); Weiss Rikárd (1924–1930); Markó Dénes (1930–1936); Markó Marcell (1936–1942); Horváth-Farkas Valér (1942–1948); Gulyás Gellért (1948–1950)

Bibliográfia
Nyűrő 1850, II, 468. – Balázsovits 1869, 113-119. – Szabó 1921, 313. – Karácsonyi 1923–1924 I, 224-225; II, 134-136. – SchemProvMarOFM 1949, 44. – Kubinyi András, A középkori Pápa, in Tanulmányok Pápa város történetéből, szerk. Kubinyi András, Pápa 1994, 98. – Solymosi László, Adatok Pápa város középkori történetéhez, in Tanulmányok Pápa város történetéből 2, szerk. Hermann István, Pápa 1996, 31–53. – Mezei Zsolt, Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez a 18. században, in Pápai Múzeumi Értesítő 7(1997), 126-135. – Romhányi 2000. – Takács–Pfeiffer 2001, I, 66-75. – Rácz 2004, 139-140. – Mezei Zsolt, A pápai ferencesek története a XV–XVIII. században, in A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, I-II, szerk. Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert, Piliscsaba–Budapest, 2005 (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti konferenciák, 1/1), 216-226.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–2003

Rendtartomány(ok)

Rendtartomány Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány 1660 1950

Település(ek)

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Pápa 1660 1950