Titulus
Angyalok Királynője (Celli Boldogasszony)
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1660
Megszűnés/államosítás éve
1950
Története

Pápa város ferences kolostorát, amely az obszerváns szalvatoriána rendtartományhoz tartozott, a Garai család alapította 1435 és 1445 között Szt. László tiszteletére. Valószínűleg az ugyancsak Szt. Lászlóról nevezett utca déli oldalán állt, és 1491-ben Szűz Mária kolostor néven is ismerték. 1535-ben 21 szerzetes lakta, és teológiai stúdium is működött benne. Miután a ferencesek 1560 körül Török Ferenc földesúr és a protestáns katonaság zaklatásai miatt elhagyták, elpusztult. ■ A rend visszatelepülése Esterházy Pál pápai várkapitánynak és öccsének, Ferencnek köszönhető, akik 1660-ban házat adtak a mariánus ferenceseknek, hogy tovább segítsék a város rekatolizálását. 1676-ban egy új, ideiglenes lakóhelyre költöztek, a nekik adott végleges telken vagy annak közelében. Ott 1677 és 1680 között Esterházy Ferenc és felesége, Thököly Katalin építtetett számukra templomot és kolostort a Celli Boldogasszony tiszteletére. Elkészültekor a közösség konventi rangot kapott. A ferencesek látták el 1722 és 1765 között a városi katolikus plébániát is. 1747-ben tűzvész pusztította a várost és a ferencesek épületeit. A templom szentélye beomlott, de Esterházy II. Ferenc már abban az évben kijavíttatta a károkat. 1764-ben a kolostort új szárnnyal bővítették, és azt követően, 1769-től itt működött a mariána rendtartomány laikus testvéreinek novíciátusa (növendékháza), ahol elsősorban posztószövéssel, könyvkötészettel foglalkoztak. A ferences templomban 1821-ig az igehirdetés német nyelven folyt, majd áttértek a magyar nyelvre. A trianoni határváltozás után, 1924-től a kolostorban működött a gimnazista korú szerzetesnövendékek Collegium Seraphicum nevű intézete, amelynek lakói a bencésekhez jártak gimnáziumba. (Az intézet azt megelőzően Szakolcán volt, később pedig Veszprémbe, majd Esztergomba helyezték.) A kolostorban 1934-től nyomda is működött, amelyet ferences atyák és laikus testvérek működtettek egészen a feloszlatásig. A kolostort 1921-ben és 1940-ben is felújították. 1949-ben 7 pap és 6 testvér élt benne. 1950 nyarán a kommunista rendőrség emberei a pápai ferenceseket is elhurcolták. Az épületben állami hivatalok és szolgálati lakások kaptak helyet, de 2024-re már igen romossá vált. ■ (Rácz Piusz, 2024)

Archontológia

Gvardiánok: Markó Dénes (1919–1924); Weiss Rikárd (1924–1930); Markó Dénes (1930–1936); Markó Marcell (1936–1942); Horváth-Farkas Valér (1942–1948); Gulyás Gellért (1948–1950)

Bibliográfia
Nyűrő 1850, II, 468. – Balázsovits 1869, 113-119. – Szabó 1921, 313. – Karácsonyi 1923–1924 I, 224-225; II, 134-136. – SchemProvMarOFM 1949, 44. – Kubinyi András, A középkori Pápa, in Tanulmányok Pápa város történetéből, szerk. Kubinyi András, Pápa 1994, 98. – Solymosi László, Adatok Pápa város középkori történetéhez, in Tanulmányok Pápa város történetéből 2, szerk. Hermann István, Pápa 1996, 31–53. – Mezei Zsolt, Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez a 18. században, in Pápai Múzeumi Értesítő 7(1997), 126-135. – Romhányi 2000. – Takács–Pfeiffer 2001, I, 66-75. – Rácz 2004, 139-140. – Mezei Zsolt, A pápai ferencesek története a XV–XVIII. században, in A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, I-II, szerk. Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert, Piliscsaba–Budapest, 2005 (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti konferenciák, 1/1), 216-226.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–2003
Név
Pápai ferences rendház

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Pápa 1660 1950

Az intézményt befogadó rendtartományok

Rendtartomány Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány 1660 1950

DMappák