A kolostort 1253 és 1260 között alapították az akkori Pest város szélén, templomát Veronai Szt. Péter domonkos mártír tiszteletére szentelték. 1288-ban Gellért nevű gvardiánját említette egy oklevél. 1444-ben a magyarországi obszerváns vikária kapta meg. Több neves, tudós szerzetes (Csáti Demeter, Laskai Osvát, Vásárhelyi András) élt benne. 1526-ban a törökök négy lakóját megölték (Diákai Mihály, Ormánközi György, Keszi Miklós, Csepeli Illés), de 1535-ben még mindig 16 szerzetes lakta. Pest oszmán uralom alá kerülésekor a ferences templomot dzsámivá alakították, de a ferencesek nem költöztek el a városból, csak a beginák házába húzódtak. 1542-ben távoztak, amikor a keresztény seregek ostrom alá vették Pestet. ■ A törökök kiűzése után a szalvatoriánusok már 1687-ben visszaköltöztek Pestre. Helyreállították a templomot, amelynek főoltárára Szt. Péter apostol képét helyezték. Azonban a magyarországi ferences provinciák határainak rendezése során, 1689-ben Antonio Lazari generális kommisszárius döntése a kolostort a mariánusoknak ítélte. Werlein János István kamarai inspektor 1690-ben adta át számukra az épületeket, és azonnal megkezdték új kolostoruk építését, amely 1715-re készült el. Fő támogatójuk Dvornikovits Mihály váci püspök volt. 1727-ben új templom építésébe kezdtek, amelyet 1743-ban szenteltek fel Alkantarai Szent Péter tiszteletére, majd emellé 1745 és 1748 között új kolostor is épült. Szüret idején a pesti ferencesek is szőlőt és mustot koldultak, de a városi tanács ezt 1750-ben megtiltotta nekik, majd miután ennek ellenére folytatták a koldulást, a nekik ajándékozott mustot kiöntették. A Helytartótanács azonban megvédte a ferencesek jogait, és kifizettette kárukat. A rendház kertjének nagyobbik részét 1784-ben a Pestre költöztetett Magyar Királyi Egyetem sajátította ki a botanikus kert és a könyvtár számára. A pesti ferencesek fő feladata a szentmisék bemutatása és a gyóntatás volt, de II. József egyik rendelkezése szerint plébániát is kellett vállalniuk. Ezért Batthyány József érsek 1787-ben az Alkantarai Szt. Péter-templom köré plébániát szervezett, amelyhez a város déli része tartozott. 1822-ben Rudnay Sándor esztergomi érsek ezt a plébániát megszüntette, és a Ferencvárosban alapított újat, amelyet továbbra is ferencesek vezettek, egészen 1900-ig, amikor a ferences rend reformja során a plébánia adminisztrátora és két káplánja szekularizáltak. Eközben, a 19. század során a kiváló hitszónokoknak (Albach Szaniszló, Dank Agáp, Gegő Nicefor, Gasparich Kilit) köszönhetően a ferences templom látogatottsága sem csökkent. 1838-ban a nagy árvíz idején sokaknak menedékhelyül szolgált. 1849-ben altemplomában temették el ideiglenesen az osztrákok által kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. 1858-ban megújították a rendházat. A templom tornya 1863-ban épült, a ma is álló három emeletes kolostori épületet pedig 1876-tól építették, úgy, hogy jelentős részét („Ferencziek Bazára”) bérbe adhatták. Sokszor megfordult benne Liszt Ferenc (1881) zeneszerző, aki a rend konfrátere volt (1857-től). 1903-ban Pozsonyból ide költözött a mariana provincia tartományfőnöksége, és itt laktak az egyetemre járó ferences papnövendékek. A bérház bevételeiből tudta a Szűz Mária Provincia 1931-re felépíteni, majd támogatni az esztergomi ferences gimnáziumot. 1949-ben 14 pap és 10 laikus testvér élt a rendházban. ■ 1950-ben a kommunista államhatalom a kolostort és a bérházat államosította. A templom szolgálatát az Esztergomi Főegyházmegye papjai látták el, akik a rendház meghagyott első emeleti részén laktak. A bérházat az engedélyezett országos egyházi intézmények (Szent István Társulat, Ecclesia Szövetkezet, Actio Catholica, újságok szerkesztőségei) használták. ■ A templom és a kolostor gondozását a rendszerváltás után, 1990-ben adta vissza Paskai László Pacifik OFM esztergomi érsek (1987–2002) a Szűz Mária Provinciának, amelynek ismét székhelye lett. Tornyos Kálmán gvardián alatt indult meg a visszakapott épület átalakítása és rendbetétele. 2006. június 24-én a templomban került sor a két magyar provincia egyesítésének ünnepélyes kimondására. ■ (Rácz Piusz, 2024)
Gvardiánok: Hédly Jeromos (1915–1921); Scheirich Bonaventura (1921–1926); Bendes Valérián (1926- 1933); Pethő Lénárd (1933–1940); Horváth Regalát Péter (1940–1942); Takács Ince (1942–1946); Markó Marcell (1946–1949); Király Pacifik (1949–1950); Tornyos Kálmán (1990–1999); Kovács Bánk (1999–2002); Fejes Antal (2002–2005); Bezzegh Kelemen (2005–2006)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok