Búcsúszentlászlói ferences rendház

A Szévíz völgy láprétei között emelkedő dombocskát a szájhagyomány „Szent László szigetének” nevezte. Az ott álló román stílusú kápolna a XIII. században épülhetett, de a helyi hagyomány Szent László korához kötötte. Más legendák szerint – az andocsi és a lorettói kegyhelyhez hasonlóan – az itteni kegyszobrot is angyalok hozták a hívek vigasztalására. A török kor végén remeték éltek mellette, és az 1690-es évek elején már mindenfelől érkeztek ide zarándokok, részben az újhold utáni vasárnapokon, részben évente a kanizsai jezsuiták vezetésével. ■ Hogy a búcsújárást ezáltal is intézményesítse, 1694-ben Széchenyi Pál veszprémi püspök a kegyhelyet a ferencesekre bízta. Első lakhelyük a remetétől átvett, fából készült házikó volt. A kápolna elé 1714 és 1734 között Zala vármegye nemesi családjainak támogatásával barokk templom épült. Azóta az új templom főoltára mögött nyílik a bejárat a régi kápolnába, a kegyszoborhoz. Eközben lecsapolták a templom körüli lápos területet, hogy 1724 és 1736 között oda épüljön a ferencesek kolostora. A templomot 1720-ban Volkra Ottó János veszprémi püspökplébániai központtá tette. A ferencesek látták el a környező települések lelkipásztori feladatait, és más plébániákra is rendszeresen jártak kisegíteni, missziót tartani. Rendházukban patika működött. ■ 1791-től kisebb megszakításokkal otthont adott a Szűz Mária Provincia egyik noviciátusának. 1852-ben a templom egyik mellékoltárán helyezték el Szent Vitalis katakombaszent ereklyéjét, amelyet Markó Alajos ferences misszionárius szerzett Rómában. 1874-ben az épületegyüttes villámcsapás következtében leégett. Az újjáépítést Deák Ferenc egykori igazságügy miniszter kezdeményezésére sokan segítették adományaikkal és kétkezi munkájukkal. ■ Miután a trianoni határváltozással a klerikus (papságra készülő) növendékek nagyszombati noviciátusa és a laikus novíciusok malackai növendékháza is Csehszlovákiához került, 1921-től a két intézménynek Andocs, illetve Búcsúszentlászló adott helyet. 1927-ben a két intézetet fölcserélték, tehát Andocson a laikusok, Búcsúszentlászlón a klerikusok töltötték novícius-évüket. Eközben a kolostor épületén 1925 és 1930 között jelentősebb felújítások történtek. 1949-ben a novíciusok mellett 6 pap és 8 testvér élt a rendházban. ■ 1950-ben a kommunista rendszer rendőrei elhurcolták őket. A kolostor egy része a plébánia használatában maradt, nagyobbik részét a Fővárosi Szociális Otthon vette használatba, mint fogyatékossággal élő pszichiátriai betegek otthonát. A ferencesek visszatérésére a rendszerváltás idején, 1989 őszén került sor. Az első lakók Horváth Albin vezetésével Czigány Emmánuel, Barabás Jób és Lökkös Nárcisz voltak. Beiktatásukon részt vett John Vaughn, a rend generálisa is. Az utolsó itt szolgáló ferences Fejes Antal volt. 2002 óta a veszprémi főegyházmegye által ellátott plébánia működik az egykori kolostorban. Eközben a szociális intézmény (utolsó nevén Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Zala Vármegyei Fagyöngy Egyesített Szociális Intézménye) továbbra is az épületben maradt, egészen 2023-ig, amikor az „intézménytelenítés” keretében lakóit több kisebb, környékbeli házba költöztették, hogy ott igényeiknek jobban megfelelő gondozást kaphassanak. ■ (Rácz Piusz, 2024)