Székesfehérvári ciszterci rendház

A székesfehérvári ciszterci rendház 1813-ban jött létre, amikor a rend tagjai átvették a korábbi jezsuita gimnázium és a Nepomuki Szt. János templom vezetését. Amíg a jezsuita rendház felújítás alatt állt, a rendtagok a püspöki palotában és a ferences kolostorban laktak. Eleinte a ferencesek tartották a ciszterci templomban a német nyelvű prédikációikat is. 1815 és 1848 között a zirci apátság rendi növendékeinek egy része a fehérvári rendházban élt, és végezte teológiai tanulmányait, majd a helyi püspöki szemináriumban vizsgáztak. A ciszterci templom 1944-ben önálló lelkészség, 1948-tól pedig a plébánia központja lett (Nagyboldogasszony néven), kiválva a belvárosi plébánia területéből. ■ 1950. június 19-én a késő esti órákban a kommunista rendőrség a rendtagokat Előszállásra, mint kényszertartózkodási helyre deportálta, és a rendházat államosították. A ciszterci jelenlét azonban megmaradt a városban. A plébániát 1959-ig Ács Kajetán vezette, kisegítője pedig Sulyok Ignác püspöki levéltáros és könyvtáros volt. ■ A rendszerváltást követően a rendházról, amelybe időközben a Szent István Király Múzeum költözött, a rend pénzbeli kárpótlás fejében lemondott. 1996-tól a rend ismét átvette a ciszterci plébánia vezetését, s a plébános előbb a korábbi rendház egy kicsi, a plébánia rendelkezésére bocsátott részében lakott, később pedig egy, a püspökség tulajdonában lévő lakásba költözött. ■ (Halász Nivárd, 2025)