Nagyenyedi Bethlen református kollégium

[A koraújkorban:] Református iskolája 1662-ben indult fejlődésnek, amikor a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári kollégium pusztulása után annak javadalmait Apafi Mihály erdélyi fejedelem a nagyenyedi iskolának adományozta. Első szabályzatát is tőle kapta 1662-ben. Kiépült elemi, nagygimnáziumi és bölcseleti-teológiai tagozata, ez utóbbin 1668-ban három tanár tanított. 1676–1716 között a kollégium rektora volt Pápai Páriz Ferenc. 1704–1709 között a tanítás politikai okokból szünetelt. 1792-ben a jogi oktatás is megkezdődött. 1820-tól a helyi „Norma Docendi” szerint folyt a tanítás a nagygimnáziumi tagozaton. Tanulója volt Tótfalusi Kis Miklós, Bolyai Farkas, Körösi Csorna Sándor, Kemény Zsigmond. Az 1840-es évektől magyar az oktatás nyelve. – [A szabadságharc után:] 1850 után is megtartotta hagyományos szervezetét: hatosztályos gimnázium, kétévfolyamos bölcselet-tagozat, több évfolyamos teológia. Neve BethlenFőtanoda, majd Bethlen-Kollégium. Nyolcosztályos főgimnázium 1882/83-tól, ekkor tartották az első érettségit is. – Tanulólétszámok: 1882: 426 (14); 1900: 462 (17); 1910: 409 (25). – [A trianoni impériumváltás után:] 1919 után – román fennhatóság alatt – továbbra is magyar tanítási nyelvű református gimnázium. Tanulólétszám 1932-ben: 202, 1935-ben: 211, 1941-ben: 247, 1942-ben: 281. Az iskola magyar tanítási nyelvében és felekezeti jellegében 1948-ig nem történt változás. (KIKT)