Budapesti bencés rendház

Budapest főváros mai területén a középkorban egyetlen bencés monostor létezett, a Kamaraerdőben fekvő kánai apátság, melyről kevés írásos forrás maradt fenn. Az újkorban sem telepedtek meg a bencések a nagyobb magyar városokban, vidéki monostorokban élték szerzetesi életüket. ■ A bencés gimnázium 1923-ban nyitotta meg kapuit a fővárosban. Az iskola az első két tanévben a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) tér 8. szám alatti Pedagógiai Szeminárium épületében működött. Az első évben az ekkor mindössze négy fős tanári kart a jezsuita fenntartású Kongregációs Otthonban (Horánszky utca 20.) szállásolták el. Bár a gimnázium csak 1925 őszén foglalhatta el az egykori józsefvárosi elemi iskola épületét (Baross utca 62.), az ennek emeleti részén felújított szobákba, a tulajdonképpeni rendházba már 1924 nyarán beköltöztek a szerzetesek. A rendház főnöke a bencés szokások szerint többnyire azonos volt az iskolaigazgató személyével, de a budapesti rezidencia esetében két kivétellel is találkozunk. Strommer Viktorin pannonhalmi főiskolai igazgatósága és a tihanyi apáti kinevezése között két évig volt a ház főnöke, miközben nem volt a tantestület tagja. 1935 és 1943 között pedig Kühár Flóris viselte a házfőnöki tisztséget, aki egyetemi tanári működése és a Katolikus Szemle szerkesztése mellett számos egyéb katolikus közéleti tevékenységet is folytatott. Innen irányította a tiszaújfalui női bencés zárda felépítését és az ott letelepedő Szent Benedek Leányai közösségének szervezését. A pesti gimnázium bővítése érdekében 1931-ben a rend megszerezte a gimnáziummal szemben, a Baross utca és Rigó utca sarkán álló egykori állami dohányraktár telkét és a rajta álló épületeket, hogy egy korszerű oktatási komplexumot létesíthessen, de ennek felépítésre nem került sor. A rendház az iskola 1948-as államosításáig az eredeti helyén működött, épülete mindvégig a főváros tulajdonában maradt. ■ (Boros Zoltán, 2025)