Bakonybél monostorát a bencés hagyomány szerint Szent István király alapította 1019-ben, a bajor uralkodó családdal rokonságban álló Szent Günter remete tanácsára. Az alapításban kulcsszerepe lehetett Gizella királynénak is. Az apátság patrónusának Szent Günter anyamonostorának védőszentjét, Szent Mauríciuszt választották. Egy másik legenda szerint Szent Gellért hét éven át remeteként élt az apátság közelében. Az újabb kutatások azt feltételezik, hogy már az alapítás előtt létezett egy remeteség azon a helyen, ahol a kolostort 1020 és 1030 között felépítették. A középkorban a népes királyi apátság birtokai elsősorban a Bakonyban és a szomszédos vármegyékben feküdtek, de az egykori Borostyánkő út, és az Erdély felől az országba érkező sószállító útvonalak mentén is rendelkezett birtokokkal. A hely jelentőségét mutatja, hogy IX. Gergely pápa a bakonybéli apátot 1230-ban függetlenítette a püspöki joghatóság alól. A kolostor 1287-ben tűzvész áldozata lett, de hamar újjáépítették, így a 13. század végén és a 14. század első felében hiteleshelyként is működött. A 15. században egyházi javadalomként különböző főpapok viselték az apáti címet, és élvezték az apátság birtokainak jövedelmét. A szerzetesi élet hanyatlásának következtében II. Ulászló király 1516-ban Tolnai Máté pannonhalmi főapátra ruházta át az apátság kegyuraságát. ■ A 16. század közepén, a kettős királyválasztás után kialakult polgárháború és az Oszmán Birodalom dunántúli terjeszkedésének következtében, a szerzetesek elhagyták az apátságot, birtokait pedig 1548-ban Pannonhalma megerősítésére és a konvent ellátására rendelte az uralkodó. A teljesen elpusztult kolostor csak a török kiűzése után éledt újjá. Az apáti címet ebben az időszakban előbb egyházmegyés papok, majd a 17. századtól kezdődően pannonhalmi szerzetesek viselték. 1696-ban a pannonhalmi főapát által apáttá kinevezett Göncz Celesztin megkereste az elpusztult kolostor romjait, ami mellett 1700-ban egy kétszintes fa házat emeltek. A szerzetesek ekkor még csak alkalmanként tartózkodtak Bakonybélben. 1722-ben költözött ki az apát, és 1726-ban foglalhatták el a szerzetesek a három cellából álló új házukat. A kőből épült kolostor és a barokk stílusú templom 1750 és 1754 között készült el, de 1780-ban ez is tűzvész áldozata lett. Miután 1786-ban II. József feloszlatta a magyarországi bencés apátságokat, a bakonybéli szerzetesek egyházmegyei vagy állami szolgálatba léptek. ■ I. Ferenc 1802-ben állította vissza a rend működését, de kezdetben csak egy bencés plébános élt a településen. A közösségi élet újraindulása annak köszönhető, hogy 1818 és 1848 között – kis megszakítással – Bakonybélben működött a bencés szerzetesek tanárképző kurzusa. A két filozófiai osztály elvégzése után egy harmadik bölcseleti évet töltöttek itt a növendékek, melynek során pedagógiai képzésben részesültek. ■ A 20. században a Pannonhalmi Főapátság filiális apátságaként működő monostorban többnyire 5–6 szerzetes élt. Többségükben nyugdíjas korú tanárok, akik bekapcsolódtak a környék lelkipásztori szolgálatába. A pannonhalmi főapátok többször itt jelölték ki azoknak a szerzeteseknek az átmeneti tartózkodási helyét, akik egészségi vagy fegyelmi okok miatt nem maradhattak eredeti munkakörükben. Az apátok jeles bencések közül kerültek ki, akiket a rendtagok összessége érdemeik elismeréseként választott meg apátnak. A szerzetesek a lelkipásztori feladatok ellátása mellett részt vettek az Oltáregylet és Szentolvasó Társulat szervezésében, valamint a KALOT, a KALÁSZ, a Szívgárda és a Levente mozgalom munkájában is. ■ A 2. világháború idején számos menekültet fogadtak be a kolostor falai közé, de az épületben nagyobb károk nem keletkeztek. Az 1945-ös földreform következtében az apátság elvesztette birtokait, majd 1950 őszén, a magyarországi szerzetesség felszámolása során Bakonybélből is távoznia kellett a bencéseknek. Az épületben állami szociális otthont létesítettek női szerzetesek számára, amelynek lakói 1981-ig kizárólag a Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek (Szeretet Leányai) voltak. ■ Az otthon a diktatúra megszűnése után, 1991-ben a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartásába került, és egyre fogyatkozó létszámmal 2002-ig működött. Közben 1991-ben a bakonybéli plébánia visszakerült az ekkor helyreállított Pannonhalmi Egyházmegye joghatósága alá. 1998-ban további szerzetesek érkeztek a bencés plébános mellé, és új alapításként létrejött a Cella Benedictina. A Pannonhalmi Főapátságtól függő bakonybéli Szent Mauríciusz perjelséget 2000. november 11-én állította fel a főapát, ami 2026 nyarán önálló konventuális perjelséggé alakult. ■ (Boros Zoltán, 2025)
Apátok: Taucher Ágoston (1817–1824); Guzmics Izidor (1832–1839); Sárkány Miklós (1845–1891); Villányi Szaniszló (1894–1898); Francsics Norbert (1904–1921); Zoltvány Irén (1921–1938); Sárközy Pál (1938–1952). – Perjelek: Kiss Domonkos (1998–2000 házfőnök, 2000–2007); Halmos Ábel (2007–2019); Baán Izsák (2019–).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok