Szalézi Társaság Szent Őrangyalokról nevezett osztrák–magyar tartománya
Latin név
Inspectoratus Austro-Hungaricus ab Angelis Custodibus Societatis S. Francisci Salesii
Névváltozatok
Ispettoria Austro-Ungarica degli Angeli Custodi

Egyetemes rend adatai

Név (egyetemes rend)
Szalézi Szent Ferenc Társaság
Latin név (egyetemes rend)
Societas S. Francisci Salesii (SDB)
Névváltozatok (egyetemes rend)
Salesiani Don Bosco, Don Bosco Szalézi Társasága, szaléziánusok, szaléziak
Felekezet
római katolikus
Férfi rend/női rend
férfi
Típus
pápai jogú szabályozott papi kongregáció
Alapító
Bosco Szt. János (1815–1888)
Évszámok
1859; szentszéki elismerés 1864.07.23; szentszéki jóváhagyás 1874.04.03
Életmód
az ifjúság oktatása és nevelése, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben

Magyarországi szervezet adatai

Évszámok
1905–1919
Székhely
Auschwitz / Oświęcim, ul. Władysława Jagiełły 10.
Története

A 19. századi iparosodó és polgáriasodó európai társadalmak kihívásaira a katolikus egyház számos intézménye igyekezett feleletet adni, de az egyik legsikeresebb köztük a Bosco Szent János által alapított Szalézi Társaság lett. Don Bosco 1841-től kezdve foglalkozott „veszélyeztetett” társadalmi közegben növekvő fiúk nevelésével Torino Valdocco nevű külvárosában. Tevékenységéhez idővel munkatársak is csatlakoztak. Közösségük 1854-ben kezdte Szalézi Szent Ferenc nevét használni. Bosco 1859-ben alapította meg a társaságot, amely 1869-ben nyert pápai elismerést, mint papok és laikus testvérek egyszerű fogadalmas kongregációja, amelynek célja, hogy biztosítsa az ifjúságnevelő munka folyamatosságát és kiterjesztését. ■ A szaléziak még Don Bosco halála (1888) előtt több helyen megtelepedtek Olaszországban, továbbá eljutottak Franciaországba, Spanyolországba, és misszionáriusként Dél-Amerikába. A rend gyors ütemben növekedett, tagjainak létszáma 1888-ban körülbelül 1000 fő volt, 1921-ben több, mint 5000, 1951-ben több, mint 16 000. (Ma is nagyjából ugyanennyi szalézi szerzetes szolgál világszerte mintegy 1800 intézetben.) Az ifjúsági és a missziós munka révén a szaléziak belenőttek a lelkipásztori tevékenység különböző válfajaiba is (plébániák, népmisszió, lelkigyakorlatok, sajtóapostolság, katolikus szervezetek alapítása és működtetése). Küldetésük homlokterében azonban továbbra is az ifjúság áll. ■ A Társaság első megtelepedése az Osztrák–Magyar Monarchia területén Bronisław Markiewicz lengyel pap műve volt, aki 1886-ban szalézi örök fogadalmat tett, és 1892-ben Miejsce Piastowéban (Galícia tartomány) alapított egy árvaházat, ám 1897-ben elhagyta a rendet, és saját kongregációt alapított. A szaléziak 1898-ban Auschwitz (Oświęcim) plébánosa hívására térhettek Galíciába. Itt egy korábbi domonkos kolostorban alakult meg a szalézi intézet. ■ Rövidesen Laibachban (Ljubljana, 1901) és Bécsben (1903) is megjelentek a szaléziak. Ezen alapításokat eleinte a Mindenszentekről elnevezett, Olaszországon kívüli intézeteket tömörítő rendtartomány (ispettoria) fogta össze, majd 1905-ben került sor a Monarchia területén fekvő intézetek önálló provinciává szervezésére. Központja a legkorábbi alapítású Auschwitz lett, első elöljárója az intézet igazgatója. Ehhez a rendtartományhoz csatlakozott az 1913-ban alapított péliföldszentkereszti intézet is. ■ Az intézetek számának szaporodása, illetve az I. világháború végén az Osztrák-Magyar Monarchiát felszabdaló új határok és a nemzetek közötti feszült viszony azonban azt eredményezte, hogy a rendtartományt 1919-ben egy ►osztrák–német–magyar és egy ►lengyel–jugoszláv részre bontották fel. ■ (Szekér Barnabás, 2026)

Lelkiség

A szaléziak célja Don Bosco példáját követve nevelni és evangelizálni a fiatalokat, elsősorban a szegényebbeket és a hátrányos helyzetűeket. A rendalapító lelkiségét és pedagógiáját a krisztusi reményből fakadó optimizmus és öröm határozta meg. Az egyének és a világ sokszínűsége felé nyitott és bizalomteli, a személyiség kibontakoztatását segíteni hivatott módszerük alapja a személyes odafordulás és a hiteles, elfogadó jelenlét. Közösségeik életét és működését kezdettől egyszerűség és anyagi igénytelenség jellemezte, valamint az adott társadalmi közegben rendelkezésükre álló eszköztár (pl. tömegkommunikációs eszközök, tevékenységformák) tudatos és kreatív felhasználása. A „modern” világhoz való alkalmazkodás és az egyházias külsőségek mellőzése a 19. századi Piemont kultúrharcos közegében tevékenykedő Don Bosco ideje óta meghatározza a rend kultúráját, és tükröződik ennek olyan alapvető elemeiben is, mint a hivatalok semleges elnevezése (intézet, igazgató stb.), vagy hogy sajátos rendi habitus helyett papi reverendát, ill. a testvérek civil ruhát hordanak.

Archontológia
Tartományfőnök: Emanuele Manassero (1905–1911); Pietro Tirone (1911–1919)
Bibliográfia

[Kézikönyvek:] Heimbucher 1933-1934 II, 392-399. – LThK 1957–1967 IX, 263-264 (G. Söll). – DIP 1974–2003, VIII, 1689–1714. – Puskely 1998, II, 1172-1175. [Névtárak:] Elenco Generale SDB. – [Könyvek, tanulmányok:] Die Salesianer Don Boscos auf österreichischem Reichsgebiet 1887-1938 und in Deutschland bis zur Teilung der Provinz, hrsg. v. P. Josef Pitzl SDB, Wien, [1975]. – Georg Söll SDB, Die Salesianer Don Boscos (SDB) im deutschen Sprachraum 1888-1988, München, 1989. – [Web:] sdb.org – Wikipedia/de (Salesianer Don Boscos)

A rendtartományhoz tartozó intézmények

Intézmény Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Péliföldszentkereszti szalézi intézet 1913 1919