Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Kalazanci Szt. József, egy Rómában élő spanyol pap 1597-től kezdve munkatársaival „kegyes iskolákat” működtetett. Közösségüket 1617-ben V. Pál pápa kongregációvá nyilvánította, majd 1621-ben XV. Gergely pápa ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé tette. Mivel a piaristák szolgálatára, a kisebb és nagyobb fiúk elemi (anyanyelvi), illetve magasabb szintű (latin nyelvű) oktatására és vallásos nevelésére mindenhol nagy szükség volt, a mecénások jóvoltából a rend már az alapító életében megtelepedett, és iskolákat nyitott Itália számos városában, majd 1631-tól Morvaországban és 1642-től Lengyelországban is. ■ Magyarországon az első világháború végén 9 olyan piarista rendház és hozzájuk tartozó ugyanennyi gimnázium működött, amelyek a trianoni béke által szentesített határváltozások következtében Csehszlovákia területére kerültek. A csehszlovák hatóságok az 1918/1919. tanév során mind a kilenc piarista gimnáziumot államosították (a nyitrait és a rózsahegyit már 1918 decemberében, a többit a tanév végén). A három algimnáziumot (Kisszeben, Podolin, Szentgyörgy) megszüntették, a többi helyén pedig szlovák tanítási nyelvű állami gimnáziumok nyíltak. Mivel így az iskolai szolgálat lehetetlenné vált, a piaristák többsége hazatért Magyarországra. A rendházakban csak az öregebbek maradtak ott, és azok, akik a rend vagyonát és jogait őrizték. 1922-ig öt rendház megszűnt, épületeiket a rend bérbe adta, majd eladta a helyi egyházközségeknek vagy más szerzetesrendeknek. (Podolinba redemptoristák, Rózsahegyre jezsuiták költöztek.) ■ A megmaradt négy rendházban (Nyitra, Privigye, Szentgyörgy, Trencsén) 1930-ra nyolc piarista maradt. Belőlük, valamint további kettőből, akik csehszlovák állami szolgálatban álltak, hozta létre a rend generálisa 1930. júl. 6-án a Szlovákiai Rendtartományt (Provincia Slovachiae). A szlovák piaristáknak kezdetben nem volt iskolájuk, de 1920 őszén Braneczky József házfőnök (egyben népszerű szlovák történelmi regények írója) fiúkonviktust nyitott Trencsénben, amely sikeresnek bizonyult, majd 1938-ban a piaristák megkapták az ottani szlovák gimnázium vezetését is. ■ A szlovák piarista rendtartománynak 1948-ra már 17 tagja volt, akik közül 14-en 1930 után léptek be. A csehszlovákiai szerzetesrendek 1950. évi felszámolása során, az „Akcia K” második hullámában a piarista rendházak lakóit 1950. máj. 3/4-én gyűjtőkolostorokba (főként Garamszentbenedekre, néhányukat Bacsfára) deportálták, épületeiket pedig államosították. ■ Ezután a rend tagjai egyházmegyés papként működtek. Józef Horvátik novíciusmester, aki a Pozsony megyei Alsódombó plébánosa lett, házat vett a faluban, amelyet „piarista katakombává” épített ki. Az 1960-es évektől ez lett a rendtartomány illegális munkájának központja, a titokban felvett növendékek képzésének helyszíne. Miután 1968-ban, az ún. „normalizáció” idején a szerzetesek helyzete valamelyest enyhült, a szlovák piaristák tartományi káptalant tartottak Pöstyénben (Piešťany), majd 1969-ben Horvátik mint újonnan kinevezett tartományfőnök részt vett Rómában a generális káptalanon. Később az állambiztonság is felfigyelt rá, megvonták működési engedélyét, így 1973 és 1981 között építőmunkásként kellett dolgoznia. Azonban titokban továbbra is felvett a rendbe növendékeket, így az 1989. évi forradalom idején a rendtartománynak ???? névtár!!! tagja volt, több, mint 1950-ben. ■ A diktatúra megszűnése után 1990-ben Alsódombón kezdték a közösségi életet, majd visszaszerezték az 1950-ben elvett négy rendházukat, és három iskolát újraindítottak (ezek közül kettő olyat, amelyet 1918/1919-ben államosítottak). Nyitrán működik a tartományfőnökség, a studentátus és a Kalazanci Szt. József Gimnázium, Privigyén a Hanacius Ferenc Gimnázium, Trencsénben pedig a Braneczky József Gimnázium. ■ (Koltai András, 2026)
Az alapító, Kalazanci Szt. József azt a feladatot szánta a „Kegyes Iskolák” (Scholae Piae) intézményének, „hogy az első elemektől kezdve tanítsa a fiúkat a helyes olvasásra, írásra, számolásra és latin nyelvre, főleg pedig jámborságra és hittanra, és mindezekhez, amennyire lehetséges, a legjobb módszert alkalmazza”. Úgy vélte, hogy „e szolgálat odaadó gyakorlásától függ a keresztény társadalom megújulása”, mert ha „a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik vallásos életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz” (Konstitúciók 1622, 1-2). ■ A piaristák szerint a fiatalok oktatása és nevelése olyan szolgálat, amely a megszentelődés útja lehet, és megvalósíthatja „a szeretet tökéletességét” (uo., 1). Erre irányul a rendtagok negyedik fogadalma, mely szerint „különösen gondoskodnak a gyermekek neveléséről” (peculiarem curam circa puerorum eruditionem”). ■ A rend nevében is szereplő „kegyesség” (pietas) részben az iskolák ingyenességre utalt, részben azt a magatartást jelölte, amely bensőséges módon fordul Istenhez, tiszteli a teremtés minden értékét, és tevékenyen, de szerényen igyekszik előmozdítani a közösség javát. A piarista szolgálat fontos feltétele tehát az alázatosság, mert a jó tanár tanítványait nem önmagának, hanem az igazságnak akarja megnyerni, amelyet közvetít, és éreznie kell, amikor a közvetítő személyiségének vissza kell vonulnia. Kalazanci Szt. József szerint ugyanis a piaristák végsősoron az igazság munkatársai (cooperator veritatis, vö. 3Jn 8), mert a tudás átadása során, az oktatás és nevelés hétköznapi erőfeszítései között, a legközönségesebb dolgokban is meglátják és hirdetik Istent, akár anélkül is, hogy nevét említenék. ■ (Jelenits István, 1992; Koltai András, 2026)
[Bibliográfia:] Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, 2007 (Magyarország piarista múltjából, 1). – [Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 53-63. – Szöllőssy 1878, II, 18-20. – Tóth Mike 1904, 20-24. – Balanyi 1923, 268-275. – Picanyol 1932, 252-254. – Balanyi 1933, 74-76. – Heimbucher 1933–1934, II, 121-129. – LThK 1957–1967 VIII, 490-491 (L. Picanyol). – DIP 1974–2003, II, 927-945. – DENES 1983–1990, 173-174 (Eslovaquia, Juan Bolda). – MKLex 1993–2014, X, 934-936 (Tuba Iván). – Puskely 1998, II, 985-993. – [Névtárak:] Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, s. a. rend. Koltai András, Budapest, 1998 (METEM Könyvek, 21). – [Könyvek, tanulmányok:] Biró Imre SchP, A forradalmak és a restauráció kora, MPRT 1943, 258-329. – Valach Július, Piaristi na Slovensku: Vznik, vývoj a ciele rehole, in Trnavská univerzita 1635–1777, vyd. Jozef Šimončič, Trnava, 1966, 295-319. – Návrat k prameňom: Zborník štúdií k 350. výročiu príchodu piaristov na Slovensko, ed. Pavol Kollár SchP, Prievidza, 1992. – Marián Čižmár: Horváti, Jozef od sv. Alojza SchP, in Lexikón katolíckych kňazských osobností Slovenska, Bratislava, 2000, 522. – Ernest Švec, Pôsobenie piaristov na Slovensku v rokoch 1918–1989, Nitra, 2009. – Szekér Barnabás, Magyar piaristák Csehszlovákiában: A nyitrai és a trencséni rendház története (1918–1922), in A magyar katolicizmus és Trianon, Tanulmányok, szerk. Sági György, Budapest, 2023 (Collectanea studiorum et textuum, Classis I, vol. 5), 237-264. – Koltai András–Szekér Barnabás, Trianon/Piaristák, in Zombori István (szerk.), Trianon és az egyházak, Budapest, 2023, 633-674. – [Web:] – [Web:] Wikipedia/hu (Piaristák). – Wikipedia/sk (Rehoľa chudobných regulárnych klerikov Božej Matky Zbožných škôl). – https://barbarskanoc.sk/?page_id=200
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok