Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Kalazanci Szt. József, egy Rómában élő spanyol pap 1597-től kezdve munkatársaival „kegyes iskolákat” (scholae piae) működtetett. Közösségüket 1617-ben V. Pál pápa kongregációvá nyilvánította, majd 1621-ben XV. Gergely pápa ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé tette. Mivel a piaristák szolgálatára, a kisebb és nagyobb fiúk elemi (anyanyelvi), illetve magasabb szintű (latin nyelvű) oktatására és vallásos nevelésére mindenhol nagy szükség volt, a mecénások jóvoltából a rend már az alapító életében megtelepedett, és iskolákat nyitott Itália számos városában, majd 1631-tól Morvaországban és 1642-től Lengyelországban is. ■ Magyarországon az első világháború végén négy olyan piarista rendház és hozzájuk tartozó ugyanennyi gimnázium működött, amelyek a trianoni béke által szentesített határváltozások következtében Románia területére kerültek (Kolozsvár, Máramarossziget, Nagykároly, Temesvár). Ezek közül Máramarosszigeten 1920-ban, majd Nagykárolyban 1923-ban a román állam elvette a piaristák iskolaépületeit, és azokban román állami gimnáziumokat nyitott. Mivel a román hatóságok kifogásolták, hogy az egyházi intézmények magyarországi elöljáróktól függnek, a négy rendházból a piarista rend már 1921-ben viceprovinciát, majd 1925-ben önálló rendtartományt hozott létre, mintegy 50 magyar nemzetiségű piaristával. Az első romániai káptalant 1925-ben Temesváron tartották. Így végül a rendtartomány két iskoláját megtarthatta. A kolozsvári gimnázium (amely az Erdélyi Római Katolikus Státus tulajdona maradt) továbbra is magyar nyelvű maradt. A temesvári gimnáziumban azonban a piaristák 1923-tól román nyelven kellett, hogy tanítsanak. A rendtartomány 1922-től Máramarosszigeten noviciátust, Kolozsvárott pedig teológiai és tanárképző intézetet (Kalazantinum) nyitott. ■ A második bécsi döntéssel 1940-ben három rendház és gimnázium került vissza Magyarországhoz (Kolozsvár, Máramarossziget, Nagykároly). A rend generálisa 1940. okt. 28-án a magyar tartományfőnökre (mint commissarius generalis-ra) bízta a három rendház kormányzását, majd azokat visszacsatolták a magyar rendtartományhoz. A temesvári házfőnök maradt a rend romániai generálisi megbízottja. A romániai rendtartomány növendékei 1940-től Budapesten folytatták tanulmányaikat. A máramarosszigeti és nagykároly gimnáziumok az 1940/1941-es tanévben magyar állam iskolaként nyíltak meg, de piarista tanárokkal, és 1942-től ismét a rend fenntartásába kerültek. ■ Miután a második világháború végén, 1944-től visszaálltak az öt évvel korábbi határok, 1946-ban ismét létrejött az önálló a romániai rendtartomány. A négy piarista gimnázium tovább működhetett, azonban 1948 nyarán a kommunista hatóságok mindegyiket államosították. A piaristák ekkor a környékbeli plébániákon vállaltak lelkipászori munkát, majd a szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendelet 1949. júl. 30-án a rendházak sorsát is megpecsételte. A piarista templomok lelkipásztorai azonban (Máramarosziget kivételével) helyben maradhattak. Nagykárolyban a plébániát 1983-ig piaristák vezették, a kolozsvári piarista templomban 2002-ig működtek a rend tagjai, Temesváron pedig az utolsó piarista templomigazgató, Való Ferenc 2005-ben hunyt el, a romániai rendtartomány utolsó tagjaként. 1995 óta a rendfőnök megbízásából a piarista rend romániai képviseletét a magyar tartományfőnök látja el. ■ (Koltai András, 2026).
Az alapító, Kalazanci Szt. József azt a feladatot szánta a „Kegyes Iskolák” (Scholae Piae) intézményének, „hogy az első elemektől kezdve tanítsa a fiúkat a helyes olvasásra, írásra, számolásra és latin nyelvre, főleg pedig jámborságra és hittanra, és mindezekhez, amennyire lehetséges, a legjobb módszert alkalmazza”. Úgy vélte, hogy „e szolgálat odaadó gyakorlásától függ a keresztény társadalom megújulása”, mert ha „a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik vallásos életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz” (Konstitúciók 1622, 1-2). ■ A piaristák szerint a fiatalok oktatása és nevelése olyan szolgálat, amely a megszentelődés útja lehet, és megvalósíthatja „a szeretet tökéletességét” (uo., 1). Erre irányul a rendtagok negyedik fogadalma, mely szerint „különösen gondoskodnak a gyermekek neveléséről” (peculiarem curam circa puerorum eruditionem”). ■ A rend nevében is szereplő „kegyesség” (pietas) részben az iskolák ingyenességre utalt, részben azt a magatartást jelölte, amely bensőséges módon fordul Istenhez, tiszteli a teremtés minden értékét, és tevékenyen, de szerényen igyekszik előmozdítani a közösség javát. A piarista szolgálat fontos feltétele tehát az alázatosság, mert a jó tanár tanítványait nem önmagának, hanem az igazságnak akarja megnyerni, amelyet közvetít, és éreznie kell, amikor a közvetítő személyiségének vissza kell vonulnia. Kalazanci Szt. József szerint ugyanis a piaristák végsősoron az igazság munkatársai (cooperator veritatis, vö. 3Jn 8), mert a tudás átadása során, az oktatás és nevelés hétköznapi erőfeszítései között, a legközönségesebb dolgokban is meglátják és hirdetik Istent, akár anélkül is, hogy nevét említenék. ■ (Jelenits István, 1992; Koltai András, 2026)
[Bibliográfia:] Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, 2007 (Magyarország piarista múltjából, 1). – [Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 53-63. – Szöllőssy 1878, II, 18-20. – Tóth Mike 1904, 20-24. – Balanyi 1923, 268-275. – Picanyol 1932, 249-251. – Balanyi 1933, 74-76. – Heimbucher 1933–1934, II, 121-129. – LThK 1957–1967 VIII, 490-491 (L. Picanyol). – DIP 1974–2003, II, 927-945. – DENES 1983–1990, 224-225 (Claudio Vilá). – MKLex 1993–2014, X, 934-936 (Tuba Iván). – Puskely 1998, II, 985-993. – Hetényi Varga 1999–2002, II, 495-496. – [Névtárak:] Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, s. a. rend. Koltai András, Budapest, 1998 (METEM Könyvek, 21). – [Könyvek, tanulmányok:] Patay József, A piarista-rend Erdélyben [!Románia területén], in Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene, Dicsőszentmárton, 1925, 498-511. – Biró Vencel, Az erdélyi rendházak a román uralom éveiben, in MPRT 1943, 330-345 = Katolikus kincsek (Egyháztörténeti tanulmányok), szerk. Sas Péter, Kolozsvár, 2012, 86-101. – Kádár József: Üzenetek a máramarosi végekről: Kádár József piarista beszámolói és emlékezései (1945-1992), szerk. Koltai András–Orosz Krisztofer Levente, Budapest–Máramarossziget, 2014. – Both Ferenc SchP: Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935), s. a. rend. Sas Péter, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 9). – Váradi Éva-Andrea, A romániai piarista rendtartomány létrejötte, in Modernizare economică, socială şi spirituală în Europa Est-Centrală / Gazdasági, társadalmi és szellemi modernizáció Közép-Európában: In honorem Prof. Dr. Csucsuja István, szerk. Lönhart Tamás–Nagy Róbert Miklós–Hunyadi Attila-Gábor, Kolozsvár, 2017, 431-443 = Báthory-évkönyv 2019–2024, 32-48. – Koltai András–Szekér Barnabás, Trianon / Piaristák, in Trianon és az egyházak, szerk. Zombori István, Budapest, 2023, 633-674. – [Web:] Wikipedia/hu (Piaristák Magyarországon). – [Web:] Wikipedia/hu (Piaristák). – Wikipedia/ro (Ordinul Piarist)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok