Egyetemes rend adatai
Magyarországi szervezet adatai
Jézus Társaságát a baszk Loyolai Szent Ignác alapította, és szerzetesrendként III. Pál pápa hagyta jóvá 1540. szeptember 27-én. XIV. Kelemen pápa azonban 1773 nyarán a Bourbon uralkodók nyomására feloszlatta. ■ A Társaság 1814-ben támadt újra életre, amikor VII. Pius pápa augusztus 7-én kiadott bullájával helyreállította. ■ A lengyel provinciának alárendelt romániai jezsuita missziót Włodzimierz Ledóchowski generális alapította meg 1924. dec. 6-án. A missziót ekkor két rendi közösség alkotta: a bukovinai Csernovic (Csernyivci) rendháza – amelynek lakói főleg lengyel és német származású szerzetesek voltak –, valamint a szatmárnémeti közösség. Az utóbbi helyszínen szolgáló rendtagok addig a magyar provinciához tartoztak, hivatalos átsorolásukra a román misszió kötelékébe 1928-ban került sor. ■ A misszió a lengyel provincia kettéosztása után 1926-tól a dél-lengyel provinciától (Provincia Poloniae Minoris) vált függővé. 1931-ben ugyanez alá rendelt viceprovinciává, 1937-ben önálló viceprovinciává szerveződött át. Az 1930-as évek közepére Bukarestben is jezsuita stáció működött, 1935-től Kolozsváron és a jászvásári egyházmegyei szemináriumban (utóbbiban 1939-ig) vállaltak újabb tevékenységeket. Az 1934-ben létrejött totesdi (Hunyad megye) jezsuita állomás (stáció) központi, funkcionális jellegű szerepet töltött be nagyjából 1942-ig, amikor a székhely Bukarestbe került. 1936–1937-től Totesden működött a romániai jezsuiták keleti rítusú (görögkatolikus) noviciátusa, és Gheorghe Fireza viceprovinciális mindvégig itt tartotta székhelyét. Romániában kizárólag a szatmárnémeti ház és annak szatmárzsadányi birtoka állt a rend tényleges tulajdonában; a többi helyszínen a rendtagok az illetékes egyházmegye püspökének megbízásából látták el a plébániai szolgálatot. ■ Észak-Bukovina szovjet megszállása és a második bécsi döntés (1940) újabb fordulópontot jelentett. Véget ért a csernovici jezsuita jelenlét, míg a szatmári és kolozsvári rezidenciák Magyarországhoz kerültek, az ott szolgáló magyar rendtagok hivatalos (rendi katalógus szerinti) átvezetésére 1942-ben került sor. ■ A világháború után, amikor visszaállt a korábbi magyar-román határ, 1948-ban a szatmári és kolozsvári közösségek a romániai viceprovincia szervezeti rendjébe tagozódtak vissza. A kommunista hatalomátvétel nyomán felszámolásra kerültek a jezsuiták működésének intézményes keretei: a viceprovincia központjaként működő bukaresti ház szerepe 1948–1949 folyamán megszűnt, Kolozsvár esetében pedig a rezidencia jellegű működés fenntarthatatlanná vált. 1948-ban bezárt a totesdi keleti rítusú rendház, 1949-ben pedig állami tulajdonba került a rend egyetlen saját ingatlana, a szatmárnémeti ház. 1950. december 12-én éjjel a romániai jezsuitákat (néhány kivételtől eltekintve), összesen 29 főt a szamosújvári ferences kolostorba internálták. Az itt összegyűjtött rendtagok 1957-ig kényszerű elhelyezésben maradtak; ezt követően szétszóratásuk újabb, egyéni kényszerlakhelyek kijelölésével járt. ■ 1967-ben a 31. általános rendi gyűlés viceprovinciákat előléptető döntése értelmében a romániai jezsuita kormányzati egység a Jézus Társaságán belül teljes jogú provinciává lépett elő. A tényleges rendi közösség azonban Romániában nyíltan csak 1989 után szerveződhetett újjá, jóllehet rendi értelemben a diktatúra évei alatt is fennmaradt. ■ (Boda Attila, 2025)
A jezsuiták a hármas szerzetesi fogadalom mellett külön engedelmességet fogadnak a pápának, mint Krisztus helytartójának, amely által elkötelezik magukat, hogy készek bárhová elmenni, ahová a Szentatya a hit hirdetése érdekében küldi őket. Az igazi jezsuita élet a Jézus személyiségétől való megérintettség jegyében áll. Ez a megérintettség a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatokból táplálkozik. A Lelkigyakorlatok az Istenre irányultság, a Krisztus-központúság és a belső szabadság iskolája. ■ Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel, oktatással és médiával foglalkoznak, valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végeznek. Jelmondatuk: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” Küldetésük a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. ■ A jezsuitáknak nincs sajátos munkaterületük. Amennyiben személyi állományuk és tehetségük megengedi, oda mennek, ahol jobban szolgálhatják Isten nagyobb dicsőségét. Figyelik az idők jeleit és a körülmények kihívásait, amelyekből felismerik Isten rájuk vonatkozó akaratát. Azokat a munkákat keresik, amelyekre nagyobb szükség van, az egyéni lelki vezetéstől a népmissziókig, a szociális tevékenységtől a tudományos munkáig, a középiskolai és egyetemi oktatásig. A világ minden táján megtaláljuk őket, ma a legnagyobb lélekszámú római katolikus férfi rend több mint 19 ezer taggal.
[Kézikönyvek:] Karcsú 1867, III, 103-269. – Szöllőssy 1878, II, 3-13. – Tóth Mike 1904, 13-19. – Balanyi 1923, 250-268. – Balanyi 1933, 69-72. – Heimbucher 1933-1934 II, 130-340. – LThK 1957–1967 V, 912-920 (B. Schneider). – DIP 1974–2003, III, 1262-1345; VII, 1464-1471; IX, 498-504. – MKLex 1993–2014, V, 823-834 (Szilas László SJ). – Puskely 1998, I, 553-559. – Hetényi Varga 1999–2002, II, 9-12. – MaMűL 2003–2014, IV, 455-466 (Sajó Tamás). – [Névtárak:] Catalogs of New Society of Jesus: https://arsi.jesuits.global/en/repertories/catalogs-of-new-society-of-j… (letöltés ideje: 2024. 07. 30.) – Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. Budapest, 2007. (METEM Könyvek 53). – [Könyvek, tanulmányok:] Olivio Bosa: Provincia romana a Societatii lui Isus, in Vatra 33 (2006):4, 19. – Bánkuti Gábor: A romániai jezsuiták a 20. században. Budapest, 2016. – Bánkuti Gábor, Trianon és az erdélyi jezsuiták, in Trianon és az egyházak, szerk. Zombori István, Budapest, 2023, 207-212. – [Web:] Wkipedia/ro (Ordinul iezuit).
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok