Gyergyószárhegyi ferences rendház

A falu fölötti hegyen már 1480 táján három kápolnácska állt, ahova a környék népe zarándokolt, és amelyeket remeték vigyáztak. A legenda szerint a remeték „klastromát” Lázár Ferenc építette, aki szentföldi zarándoklatáról hazatérve álmában azt az intést hallotta, hogy „el ne mulassa […] ott, ahol a fák között havat talál, ugyanazon helyre zárdát építtetni.” A kápolnák őrzését az 1633-as pestisjárványban életüket vesztett remeték helyett Lázár IV. István 1643-ban Fulgenzio da Jesi olasz ferencesre (aki apostoli misszionáriusként és kinevezett kusztoszként érkezett Erdélybe) és magyar segítőjére, Kolozsvári Bertalan szalvatoriánus ferencesre bízta, akik fából szerény kolostort építettek maguknak, és onnét folytattak vándor missziót. 1646-ban a Gyergyói-medencében pestis pusztított, amelynek Fulgenzio da Jesi is áldozatul esett, Kolozsvári Bertalan pedig hamarosan visszatért a szalvatoriána provinciájába. Helyettük 1648-ban a Rómából küldött új missziófőnök és őr, Modesto da Roma és társai költöztek Szárhegyre. Amikor azonban 1651-ben ő is visszatért hazájába, Szárhegy üresen maradt, mert a ferencesek nem akarták megsérteni a fejedelemi tiltást, mely szerint ferences kolostorok Erdélyben csak Csíksomlyón és Mikházán működhetnek. A szárhegyi kápolnákat tehát ismét világi remeték gondozták. 1664-ben azonban Lázár V. István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája ismét ferences papot kért Csíksomlyóról a szárhegyi plébánia részére, amit Újfalvi Albert személyében meg is kapott. Mivel azonban a szárhegyiek világi plébánost választottak, ő átvette a kápolnák gondozását, Lázár István pedig 1665-ben újjáalapította a kolostort, és telket adományozott a ferenceseknek, hova „lakóhelyet és kertecskét is építhessenek, s abban a helyben resideálván, éjjel-nappal Istennek szolgálhassanak”. Első elöljáróként Taplocai István a legnagyobb kápolnából templomot alakított, majd utódja, Kájoni János 1669-ben új kolostort épített. A munkát Vásárhelyi Bernardin fejezte be. A szárhegyi származású Csergő Krizogon 1749-ben az öt, romlásnak indult, szűk és sötét kápolnát elbontotta, és azok anyagából egy új, tágasabb templomot épített, melyet megtoldott a déli oldalon levő Mária-kápolnával, továbbá 1752-re felépítette a kolostor két hiányzó szárnyát is. ■ Amikor 1872 májusában csaknem az egész falu tűzvész martaléka lett, a templom és a zárda tetőzete is leégett, elpusztultak írásbeli hagyatékai. A helyreállítás, több részletben, Venczel Adorján nevéhez fűződött. ■ 1951. augusztus 20-án éjszaka a kommunista hatóság innen is elvitte a ferenceseket a máriaradnai kényszerlakhelyre. Pap Asztrik 1957–1960 között engedélyt kapott, hogy templomigazgatóként szolgálhasson a templomban, azután már csak egy laikus testvér, Skolka Lázár harangozott, és gondozta az épületet. Csak 1987-től lett újabb állandó ferences lakója a kolostornak. Eközben, 1974-ben Hargita Megye Tanácsa bérbe vette az épület egy részét, s a bér fejében javításokat, korszerűsítéseket ígérve, kulturális központot létesített. Itt kerül megrendezésre évi rendszerességgel a képzőművészek „Barátság” Alkotótábora, 1978-tól a népi mesterek Szépteremtő Kalákája, emellett számos írótalálkozó s más konferencia színhelye. ■ (Jonica Xénia 2024)