A jezsuiták misszionáriusként 1622-től dolgoztak a Szepességben, 1639-től pedig folyamatosan tartózkodtak Csáky István szepesi várában. Csáky 1646-ban nekik akarta adni a szepesváraljai sörfőzdét, de ezt a polgárok és a város birtokosa, Lubomirsky Szaniszló meghiúsította. Ezért a káptalan szepeshelyi szállásházát (Codria) és a plébániaházat kapták meg. Előbbiben kezdték meg a tanítást 1647-ben. Konviktust is építettek 20 diák számára, a többiek Szepesváraljáról jártak föl naponta. 1655-től nagygimnázium volt, amely 1671-ben a Lőcsére, az egykori minorita kolostorba költözött. – Azután Szepeshelyen csak elemi iskola működött, egy-két jezsuita tanárral. A rend feloszlatása után, 1779-ben Mária Terézia a jezsuita reizdencia épületét az újonnan fölállított szepesi püspökségnek adta, szeminárium és papi otthon céljára.
Név
Szepeshelyi jezsuita gimnázium
Típus
iskola
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1646
Megszűnés/államosítás éve
1671
Története
Bibliográfia
Freidreich Endre, Franco János élete, Vác, 1908, 46-49. – Bruckner Győző, A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben, I: 1520–1745-ig, Budapest, 1922, 254-255. – Krapka Emil–Mikula Vojtech, Dejiny Spoločnosti Ježišovej na Slovensku 1561–1988, Cambridge ON, 1990, 155-157. – Koltai András–Tusor Péter: A piarista rend és Magyarország első kapcsolatai (1627–1666), in Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés I, 19-38: 27.
