Szatmárnémeti királyi katolikus gimnázium

[A koraújkorban:] (Pázmány Péter 1634-ben tett alapítványt az iskola számára. A szakirodalomban részben ez az évszám, részben 1639 szerepel az iskola megnyitásának évéül. ) [A jezsuiták 1638-tól működtek Szatmáron, de csupán 1687/1688-tól 1705-ig, valamint 1769-től a rend feloszlatásáig működött itt egyosztályos iskola, amelyben egyetlen jezsuita tanított.] 1776-ban a pálosoknak adták át az iskolát. Ők 1786-ig, rendjük feloszlatásáig az 1777-i Ratio szerint tanítottak. Ekkor az iskola megszűnt. – 1804-ben nyílt meg a püspöki bölcselet-tagozat („líceum”), majd 1806-ban – a második Ratio szerint – megindult a tanítás az ugyancsak püspöki fenntartású kisgimnáziumban, 1808-tól nagygimnáziumban, időnként közös igazgatás alatt. 1844-től a tanítás nyelve a magyar. – Tanulólétszám 1813-ban: gimnáziumban 112, líceumban 69; 1825-ben: 125 – 79, 1835-ben: 163 – 103, 1845-ben: 168 – 119. – [A szabadságharc után:] A két intézményt 1851-ben összevonták, létrejött a főgimnázium, 1851/52 végén volt az első érettségi. 1862-től a tanítás nyelve a magyar és román, 1868-tól a magyar. Az iskola 1863-tól királyi katolikus gimnázium. Tanulója volt Csengery János, Krúdy Gyula, Dsida Jenő. – Tanulólétszámok: 1860: 323 (16); 1880: 351 (29); 1900: 499 (29); 1910: 698 (45). – [A trianoni impériumváltás után:] 1919 után – román fennhatóság alatt – mint püspöki katolikus gimnázium működött magyar tannyelvvel, 1923–1927 között román és magyar tagozatú gimnázium. 1927-ben a magyar tagozat megszűnt. 1940 őszétől – magyar fennhatóság alatt – királyi katolikus gimnázium, tanulólétszám 1942-ben: 734 (28). 1945 után az iskola felett a magyar tanügyigazgatás illetékessége megszűnt. (KIKT)