Selmecbányai evangélikus líceum

[A középkorban:] Középkori városi plébániai iskolája a 15. században működött, a 16. század első évtizedeiben a humanizmus hatásaitól is érintve. – [A koraújkorban:] Ez az 1530-as években evangélikus szelleművé vált, a humanista gimnázium tananyagát teológiával bővítve. 1587-től a rektor mellett egy tanár tanított. A kezdő kisdiákok anyanyelvükön, németül tanulták a latin nyelv elemeit. A 17. század elejétől nagygimnázium. 1674-től politikai okokból a tanítás szünetelt. Az iskola 1682-ben szerveződött újjá mint nagygimnázium. 1748-tól a Helytartótanács csak a kisgimnáziumi tananyag oktatását engedélyezte, a kezdő osztályok tanítási nyelve ekkor a német és a szlovák. 1777-től újra nagygimnázium öt tanárral. Ekkor bölcseleti alapozású teológiai oktatás is folyt az iskolában. 1837-től az intézmény neve: líceum. A poétika osztály tanulója volt 1839/40-ben Petőfi Sándor. Az 1840-es évek elejétől az oktatás nyelve a magyar és a szlovák. – [A szabadságharc után:] Saját helyi tanterv alapján 1858/59-re főgimnáziummá alakult az iskola, hét tanárral. E tanév végén tartották az első érettségit. A tanítási nyelv 1861-től a német, a szlovák és a magyar; az 1870-es évek elejétől a magyar, segédnyelv a német és a szlovák. Tanulója Mikszáth Kálmán. – Tanulólétszámok: 1880: 308 (24); 1900: 390 (44); 1910: 276 (30). – 1919 után az iskola felett megszűnt a magyar tanügyigazgatás illetékessége. (KIKT)