Pozsonyi királyi katolikus gimnázium

[A középkorban:] Városi káptalani iskolája a 15. században folyamatosan működött, a 16. század elejétől humanista gimnázium. – [A koraújkorban:] Ezt az iskolát 1626-ban a jezsuiták nagygimnáziummá fejlesztették és vezették 1773-ig. Ezután volt jezsuiták és világi papok oktatták tanulóit. Tanulólétszám 1738-ban: 142 parvista, 77 principista, 72 grammatista, 58 szintaxista, 72 poéta, 104 rétor, összesen 525 tanuló. 1744-ben 254 tanulója volt a parvaosztálynak, a többi öt osztálynak együttvéve 321. 1777-től az első Ratio, 1806-tól a második Ratio szerinti nagygimnázium. – 1784-ben Pozsonyba helyezték a nagyszombati – bölcseleti és jogi karból álló – akadémiát. 1812-ben a bencések vették át a gimnázium vezetését, 1816-tól az akadémia bölcselet-fakultásán is ők tanítottak. E fakultás tanára volt Jedlik Ányos. Tanulólétszám 1830-ban: gimnazista 483, bölcselet-tagozatos 194; 1840-ben: 394 – 137; 1848-ban: 433 – 115. A tanítás nyelve 1844-től a magyar. A gimnázium tanulója volt Erkel Ferenc. – [A szabadságharc után:] 1850-ben a bencéseknek távozniuk kellett, az iskolából német tannyelvű főgimnáziumot létesítettek világi tanárokkal. Az első érettségi 1851/52 végén zajlott le. Az oktatás nyelve 1862-től magyar és német, 1868-tól magyar; 1868-tól királyi katolikus főgimnázium. Tanulója volt Dohnányi Ernő, Bartók Béla. – Tanulólétszámok: 1860: 246 (?); 1880: 410 (25); 1900: 526 (39); 1910: 569 (23). – [A trianoni impériumváltás után:] 1919 után – csehszlovák fennhatóság alatt – 1923-ig magyar tannyelvű, ekkor összevonták a volt evangélikus líceummal és a főreáliskolával, német tannyelvű állami reálgimnáziumot hozva létre, magyar párhuzamos osztályokkal. 1927-ben e párhuzamos osztályokból önálló magyar tannyelvű állami reálgimnáziumot szerveztek, amely 1945-ig működött. (KIKT)