[A koraújkorban:] Kisgimnáziumként 1643-ban nyílt meg mint a piaristák első magyarországi iskolája [amely akkor az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott]. 1651-től nagygimnázium. 1693-ban 255 tanulója volt. [1782-től tartozott a magyar tanügyigazgatás alá, azután] az első Ratio, 1806-tól a második Ratio szerinti nagygimnázium. 1844-től a latin maradt az oktatás nyelve, magyar és szlovák segédnyelvvel. – [A szabadságharc után:] 1850-ben megszüntették. 1865-ben algimnáziumként folytatta működését, magyar tannyelvvel, szlovák segédnyelvvel. Tanulója volt Petzval József, Krúdy Gyula. 1911–1914 között főgimnáziummá fejlesztették. Tanulólétszám 1915-ben: 120 (10). 1917 őszétől újra algimnázium. 1919-től az iskola felett a magyar tanügyigazgatás illetékessége megszűnt. [1919-ben a csehszlovák tanügyi kormányzat államosította, működése megszűnt.] (KIKT)
Név
Podolini piarista gimnázium
Névváltozatok
Kegyes-tanitórendiek vezetése alatt álló podolini róm. kath. gimnázium;
Típus
iskola
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1643
Megszűnés/államosítás éve
1919
Története
Bibliográfia
Molnár 550. – Pachinger Adolf: Az algymnasium rövid története, in Ért 1894. – Visegrádi János: A podolini piarista rendház története, Budapest, 1909. – Friedreich Endre: A podolini piarista kollégium a XVII. században. Közlemények Szepes vármegye múltjából 1909. – Gulyás János: A podolini piarista kollégium története. 1642-1710, Budapest, 1933. Balanyi EMP 27-31, 36-37, 210-211, 221, 283-287.
