Késmárki evangélikus líceum

[A középkorban:] Középkori városi plébániai iskolájára a 15. századból s a 16. század első évtizedeiből vannak adatok. A 16. század elejétől valószínűleg humanista hatások is érvényesültek az oktatásban. – [A koraújkorban:] Ez az iskola a 16. század középső évtizedeiben evangélikus szelleművé vált. A 16. század második felében a humanista gimnázium tananyagát teológiával együtt oktatták. A rektor mellett a 17. század elejétől – mint nagygimnáziumban – időnként egy másik tanárt is alkalmaztak, mellettük változó számban tanítók is tanítottak. 1674-ben az iskola politikai okok miatt megszűnt. 1682-ben nyílt meg újra. A 18. század elején egy, majd két tanár működött a rektor mellett. 1765-ben szervezték a harmadik tanári állást, 1805-ben pedig jogtanári állást is létesítettek. Ezzel teljessé vált az akadémiai tagozat bölcseleti, teológiai és jogi oktatása, ahol a rektor mellett négy tanár tanított. A gimnáziumi osztályokban továbbra is változó számban tanítók oktatták a tanulókat. Tanulója volt Berzeviczy Gergely. – 1805-től az intézményt „líceum”-nak nevezték, ebben az évben a tanulók létszáma: 38 elemista, 208 gimnazista, 104 akadémista, összesen 350 növendék. 1825-ben a tanulók összlétszáma: 396. – Az 1840-es évek elejétől az oktatás nyelve a német, segédnyelv a magyar. 1846-ban újabb jogtanári állást létesítettek. A két jogtanár egyike Hunfalvy János, másika Hunfalvy Pál. – [A szabadságharc után:] 1852/53-ra kiépült a helyi tantervű főgimnázium, az első érettségit 1853/54 végén tartották. 1861-től a főgimnáziumot nevezték líceumnak. Ettől az évtől kezdve az I–II. osztályban németül, a III-IV. osztályban németül és magyarul, a felső osztályokban pedig magyarul folyt az oktatás. – Tanulólétszámok: 1855: 218 (?) 1861: 215 (?); 1880: 406 (36); 1900: 289 (42); 1910: 268 (25). – 1919 után az iskola felett a magyar tanügyigazgatás illetékessége megszűnt. (KIKT)