Eperjesi evangélikus kollégium

[A középkorban:] Középkori városi plébániai iskolája a 15. században folyamatosan működött, a 16. század első évtizedeiben humanista gimnáziummá fejlődött. – [A koraújkorban:] Ez az iskola a 16. század középső évtizedeiben evangélikus szelleművé vált, a humanista gimnázium tananyagát teológiával bővítve oktatták. A 17. század elejétől nagygimnázium. 1667-ben létesítették a bölcseletet-teológiát oktató akadémiai tagozatot. A rektoron kívül öt tanár tanított, közülük kettő a gimnázium poétikai-retorikai osztályában. Tanára volt Bayer János, Czabán Izsák. 1671-ben politikai okokból az iskolát bezárták, 1682-ben újra megnyílt, hogy 1687-ben ismét megszüntessék a tanítást. 1705-től tovább folytatódott a nagygimnázium élete, 1715-től két, 1727-től három tanára volt. 1750-ben újra megszervezték a bölcseleti-teológiai tagozatot. Tanulói összlétszám (az elemi osztályokkal együtt) 1762-ben: 277. 1811-ben a jogi oktatás is megindult. A tanítás nyelve 1844 után a magyar. – [A szabadságharc után:] A meglevő intézményekből 1855-re alakult ki a főgimnázium, az első érettségit 1855/56 végén tartották. 1861-től a tanítás nyelve a magyar, a szlovák és a német; 1875-től a magyar, segédnyelve a szlovák és a német. – Tanulólétszámok: 1860: 244 (24); 1880: 223 (14); 1900: 324 (23); 1910: 376 (26). – 1919 után az iskola felett a magyar tanügyigazgatás illetékessége megszűnt. (KIKT)