A város mindig fontos központ volt. Egykor itt vezetett a Szmirnába vivő út. A török alatt is lakott hely. A háborúk után az egész környék anyaegyháza. Ferencesek pasztoráltak. A templom 1727-ben épült, 1778-ban restaurálták. Szent Rókus, Szent Márk és Szent Kereszt tiszteletére kápolnák. Az öreg temetőben Sarlós Boldogasszony, az újban meg nem nevezett kápolna. Filiákon templomok: Beszter filián (horvátul: Bistrinci) Szent István király tiszteletére 1760-ban épült, Bocanjevcin: Szent Fülöp és Jakab tiszteletére, Narton (horvátul: Nard) 1815-ben Szent Katalin tiszteletére fa toronnyal. Mariancsacén (horvátul: Marjančaci) a régi romjain 1730 táján épült új templom, 1817-ben restaurálták, Ságon (horvátul: Šag) Szent Bertalan tiszteletére fatemplom. Vinogradcén (horvátul: Vinogradci) emmauszi tanítványok tiszteletére, Mariancsacén Szent Anna tiszteletére kápolna. Az 1828-as vizitáció szerint az anyakönyveket a ferencesek vezetik és náluk is vannak.
Név (magyar)
Valpó
Név (hivatalos)
Valpovo
Típus
opp.
Állam
HR
Megye
Verőce
Esperesi kerület
Valpói
Alapítás
1688
Titulus
Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária
Kegyúr
Prandau báró
Nyelvek
német, horvát
Vallások
kat.
Plébániatörténet
Filiák
Benicsancze, Bisztricze, Bocskincze (1761-ig), Boczanevcze, Camagovcze (1789-ig), Csernkovcze, Golincze (1789-ig), Gaath (1754-ig), lvanovcze (1816-ig), Koska (1816-ig) Kuchancze (1764-ig), Kunisancze (1754-ig), Laczich (1764-ig), Ladimirovcze, Mariancze (1754-ig), Marjancsavcze, Naarth, Poriche, Radikovcze (1789-ig), Slivosevcze (1764-ig), Ságh, Tiborjancze (1754-ig), Veliskovcze (1754-ig), Vinogradcze, Zelcsin (1816-ig).
Vizitációk
1754, 1782, 1810, 1830
Egyházlátogatási jegyzőkönyvek lelőhelye
1754: PEL I.1.c.113. 1-25., 1782: PEL I.1.c.116. 226-236., 1810: PEL I.1.c.118. 44., PEL I.1.c.122. 39., 1830: PEL I.1.a.1. 1830/818.
Egyházlátogatási jegyzőkönyvek mikrofilmen
MOL X 7625 21771.d.439-477, 21771.d., 21755.d. 463-507, 21776.d. 243-267, 21791.d.
