Ősi templomos hely, az 1810-es vizitáció szerint II. Béla alapította. A török idők alatt valószínűleg világi célokra használták a templomot, a háborúk után újjáépítették és szentelték. 1813-ban új templom épült. Az 1810-es vizitáció 1806-ra teszi a plébánia alapítás évét, előtte Valpó filiája. Filiákon: Bocskincén (horvátul: Bočkinci) 1740 táján épült fatemplom Szent Ágoston tiszteletére, de 1782-ben már nyomorúságos állapotú, Csamagajevcén (horvátul: Čamagajevci) Szent András tiszteletére fatemplom 1760 táján épült, Cernkovcén (horvátul: Črnkovci) Szent Lőrinc tiszteletére fatemplom, Kunisincén (horvátul: Kunišinci) újjáépített fatemplom Fülöp és Jakab tiszteletére, Tiborjáncon (horvátul: Tiborjanci) Szent Máté tiszteletére fatemplom, Veliskovcén (horvátul: Veliškovci) fatemplom Szent Rókus tiszteletére.
Név (magyar)
Mariánc
Név (hivatalos)
Marijanci
Névváltozat
Marjancze
Típus
poss.
Állam
HR
Megye
Verőce
Esperesi kerület
Valpói
Alapítás
1754
Titulus
Szent Péter és Pál
Kegyúr
Prandau báró
Nyelvek
horvát
Vallások
kat.
Plébániatörténet
Filiák
Bocskincze (1807-ig), Csamagajevcze (1789-ig), Csernkovcze (1807-ig), Gaáth, Kunissincze, Tiborjancze, Veliskovcze.
Vizitációk
1782, 1810, 1830
Egyházlátogatási jegyzőkönyvek lelőhelye
1782: PEL I.1.c.116. 261-270., 1810: PEL I.1.c.118. 45., PEL I.1.c.122. 34., 1830: PEL I.1.a.1. 1830/817.
Egyházlátogatási jegyzőkönyvek mikrofilmen
MOL X 7625 21772.d. 394-405, 21755.d. 316-346, 21776.d.264-278, 21785.d.737-.
