Az osztrák rendtartományból kiváló, önálló magyar jezsuita rendtartomány 1909-ben alakult meg. A két világháború között jelentős fejlődésnek indult, számos új rendház és intézmény nyílt országszerte. A rendtartomány helyzete a második világháborút követő politikai események következtében azonban jelentősen megváltozott. Egy polgári, demokratikus berendezkedés meghiúsulása és a kommunista párt térnyerése, majd a hatalom teljes megszerzése együtt járt az egyházakkal, mindenekelőtt pedig a római katolikus egyházzal szembeni fellépéssel. Ennek részeként 1945 után fokozatosan lehetetlenítették el szerzetesrendek működését is.
Már 1946-tól megkezdődött a papság elleni fellépés, köztük a jezsuiták meghurcolása. Még Budapest ostroma idején két atyát (Kajdi Ferenc és Laskay Antal) hurcoltak el a szovjetek, 1946-ban pedig Vág Józsefet ítélték Szovjetunióban letöltendő büntetésre. 1947–1948 folyamán újabb három jezsuitát internáltak. A papság elleni totális fellépés nyitányát azonban 1948 decemberében Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek letartóztatása jelentette. Még abban az évben ősszel a kommunisták elfoglalták a szegedi rendházat, ellehetetlenítve az ott tanuló jezsuita skolasztikusok tanulmányait. Emiatt megkezdődött a fiatal rendtagok külföldre szöktetése. 1948. december elején Borbély István tartományfőnök is elhagyta az országot. Ezzel lényegében a rendtartomány két részre szakadt 1989-ig: a Magyarországon maradó rendtagokat a Sectio I., a külföldre menekülteket a Sectio II. fogta össze. Mindkét tartományrész élén viceprovinciális állt, bár esetenként provinciálisnak is nevezték őket.
A külföldre menekült jezsuitákat összefogó Sectio II. élére elsőként Reisz Elemért nevezték ki 1949. december 3-án. 1950–1955-ig Hamiltonban, majd ezt követően a University of Fordham (New York) mellett működött a tartományfőnökség, vagyis a Curia 1977-ig, mivel a viceprovinciálisok ott tanítottak. 1977–1986 között Münchenben, majd 1986-tól a két szekció egyesüléséig Torontóban volt a Sectio II. székhelye. Ezekben az évtizedekben a külföldre menekült jezsuiták a világ több mint két tucat országában működtek. A korábbi magyar provincia számos művét igyekeztek fenntartani, így például a Szív újságot, de több új munkát is elindítottak.
Az újraegyesült rendtartomány 1989/1990-ben kezdte meg ismét működését, a kommunista rendszer összeomlását követően. Ekkor szállították haza a Sectio II. iratanyagát is, amelynek most az intézményi részéből az 1948–1957 közötti iratait adjuk közre. Az iratanyag jól érzékelteti a rendtartomány magyarországi összeomlását, és bemutatja az otthon maradt rendtagok meghurcoltatásáról, üldözéséről szóló híreket. A dokumentumok alapján nyomon követhető a külföldre menekült jezsuiták útkeresése, a római központi Curia és a rendi vezetés támogatása, majd a világban szétszóródó magyar jezsuiták kapcsán a számos más jezsuita rendtartománnyal való kapcsolattartás. Ezeken a forrásokon keresztül azonban bepillantást nyerhetünk a külföldi magyar emigráns közösségek szerveződésébe és vallási életébe egyaránt. Az iratok egyedülálló módon mutatják be tehát a száműzetésbe kényszerülő magyar egyház és azon belül a Jézus Társasága saját történeti fejlődését.

Az iratanyag digitalizálása a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. Az iratanyag előzetes felmérését és jegyzékét Bikfalvi Géza készítette el. A darabszintű jegyzék véglegesítését és az iratok digitalizálását Ternovácz Bálint végezte, a digitalizálásban munkáját segítette Kaffka Péter és Bodonyi Orsolya. A digitalizált iratállományhoz kapcsolódó adatbázist és a honlapot Koprivanacz László készítette el.