Szegedi jezsuita gazdaság és rekreációs ház (villa)

A szegedi városi tanács 1923-ban évi 5 mázsa búzáért bérbe adta a jezsuita rendnek a körtöltésen kívül, a Tarján-dűlőn, a Somogyi-telep szélén elhelyezkedő birtokot. A provincia hamarosan egy ezerháromszáz négyzetméteres rekreációs házat („villát”) építtetett ide, amelyet az 1920-as évek végén korszerűsítettek, és berendezték a tetőterét is. Volt itt teniszpálya és úszómedence, kertje hol parkként, hol gyümölcsösként, hol veteményesként működött. Az 1921-től Szegeden tanuló jezsuita rendtagoknak kötelező volt kikapcsolódniuk és mozogniuk. Ebből a célból hetente ún. „villa-napokat” tartottak. Nyaranta a skolasztikusok innen indultak a Tiszára csónakázni, rákászni, de itt végezték lelkigyakorlataikat is. A házba az egész provinciából jöttek pihenni, és sokan – nem csak rendtagok – lelkigyakorlatoztak a falai között. ■ Mivel a Somogyi-telepen eredetileg a Trianon után elcsatolt részekről menekült szegény iparosokat és földműveseket telepítette le Somogyi Szilveszter polgármester, a villa a köztük végzett szociális és hitbuzgalmi munka bázisává, valamint a szegedi tanyák pasztorálásának kiindulópontjává is vált. A harmincas évek közepén Kerkai Jenő páter és munkatársai itt szervezték meg az első gazdaifjúsági vezetőképző tanfolyamokat, többek között ezekből nőtt ki a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága, a KALOT. ■ 1935-ben a villa bejárati ajtajánál esett össze holtan Bús Jakab páter, a rendtartomány egykori elöljárója. Testét a dóm kriptájában helyezték örök nyugalomra hálából azért, mert az ő erőfeszítéseinek köszönhetően fejezték be a szegediek a Fogadalmi Templomot. ■ A jezsuita villa lakóit a magyar szerzetesség fölszámolása során, 1950. jún. 9/10-én a kunszentmártoni kármelita rendházba deportálták, épületét pedig államosították. Ma az Acél utcai Szociális Otthon idős lakói élnek benne. ■ (Szokol Réka, 2025)