Pécsi Pius jezsuita internátus

Zichy Gyula pécsi püspök 1908-ban körlevélben nyilvánította ki, hogy Pécsett katolikus internátust kíván alapítani, mivel tapasztalata szerint az iskolák falai között nyert vallási és erkölcsi tanítás és nevelés magvait a középiskolai tanulóifjúság valláserkölcsi életét körülvevő állandó veszélyek sokszor teljesen kiölik, ezért szükség van az iskolákon felül egy külön a nevelést szolgáló intézménynek is. E célra magánvagyonából 100 000 koronát helyezett el a Pécsegyházmegyei Alapítványi Hivatalnál, és ezt az alapot X. Pius pápáról (aki ebben az évben ünnepelte pappá szentelése ötvenedik évfordulóját) nevezte el. A Pius-alapítvány a papság adományai révén hamar 160 000 koronára nőtt. Az internátust az annak idején őt is nevelő jezsuitákra kívánta bízni. Ez azonban csak az önálló magyarországi jezsuita rendtartomány létrejötte (1909) után, 1912-ben vált lehetségessé, amikor az eredeti terv gimnázium alapításával egészült ki („Várat építeni a keresztény magyar ifjúságnak.”). A bentlakásos intézmény tehát 1912-ben már a Pius-alapítványból fenntartandó új gimnázium internátusaként nyílt meg. Az első évben az 51 gimnáziumi tanulóból 20 fő volt bentlakó. ■ A növendék fiúk eleinte a püspöki szemináriumban laktak, majd 1912 októberétől a József utca 19. szám alatti püspöki bérház első és második emeletén a gimnázium felett. 1914-ben költöztek át a Makár utcában (1926-tól Zichy Gyula utca, 1945 után máig Ifjúság útja) felépült épületegyüttes északnyugati szárnyába, ahol saját kápolna, könyvtár, uszoda és ebédlő, valamint tanulótermek, üdülő- vagy játszótermek, (a legfiatalabb „I. szakasznak” csarnokszerű, a „II–III. szakasznak” fülkés) hálótermek, fogadótermek, zenetermek, valamint betegtermek (utóbbiak az 1926-ban épült új nyugati szárny második emeletén) is a rendelkezésükre álltak. A rendtartást a jezsuiták kalocsai internátusának elvei nyomán alkották meg. Igazgatói (régensei) a pécsi jezsuita Pius Kollégium mindenkori rektorai voltak, akik hatáskörébe a felvétel tartozott, a nevelő feladat tényleges vezetését ugyanis a főprefektus (főfelügyelő) látta el a hozzárendelt, kétévente cserélődő prefektusokkal (felügyelőkkel). Utóbbiak még rendi tanulmányaikat végző jezsuita rendtagok (ún. magiszterek) voltak, akik a gimnáziumi tanítás kivételével minden idejüket az ún. szakaszukkal (életkor szerint beosztott növendékcsoportokkal) töltötték. Az egyes szakaszok saját prefektusain felül folyosói, zenei és prokurátor prefektusok is voltak, ám ez utóbbi funkciókat gyakran összevonták. Az 1920/21-es tanévtől a három szakaszt öten, bizonyos években négyen felügyelték. 1936-tól négy, egyenként két-két osztályt magába foglaló szakaszt alakítottak ki, majd a prefektusok száma 1944-től hat lett. Az internátushoz általában három segítőtestvér (pappá nem szentelt jezsuita) is be volt osztva ruhakezelési, beszerzési, betegápolási és hasonló feladatokra. ■ Az alsó osztályosok egyenruhája ellenzős tengerészsapka, matrózing, rövidnadrág és harisnya volt; a felső osztályosoké ellenzős tengerészsapka, kétsoros zakó és hosszú nadrág. A lakók tartásdíjat fizettek, kivéve az ún. alapítványi helyeket betöltők, de ezek a helyek az 1920-as években megszűntek. ■ Az 1926-ban kibővített épületben már 150 feletti számú internátusi férőhely állt rendelkezésre, a növendékek száma általában közel ennyi volt. Az 1930-as évek közepén 120 alatt alakult, a második világháború után a 200-hoz közelített. Mivel ez volt az első pécsi internátus, a közeli falvak paraszti családjainak fiai nagy számban lakták, és látogatták ezáltal a Pius-gimnáziumot. A tolnai svábok jelenléte miatt jelentős volt a német anyanyelvűek aránya is. ■ A német megszállás után a gimnázium és az internátus épületszárnyát a légitámadások károsultjainak ideiglenes otthona, illetve tartalékkórház és tűzoltóállomás céljára foglalták le. Később a német, majd a szovjet hadsereg, illetve a bolgár katonaság foglalta le a nagy részét. 1945 elején, amikor az iskolát a szovjet hadsereg használta, a tanítás az internátusban zajlott. A gimnázium 1948. évi államosításakor az internátust is államosították, és az intézmény megszűnt. ■ (Siptár Dániel, 2025)