Mezőkövesdi Jézus Szíve jezsuita rendház

Mezőkövesden jezsuita missziót elsőként Jámbor László tartott 1914-ben, amelyet 1919-ben is megismételt. A Társaság letelepítése Bíró Ferenc 1921-ben tartott háromnapos zárt lelkigyakorlatán fogalmazódott meg először, aki tettre kész hívekkel találkozott. A hívek bőkezűsége, a matyó kőművesek és segédmunkások által felajánlott munka eredményeként 1923-ban rendház és kistemplom épülhetett a Szent László plébánia területén. 1925 novemberében a Jézus Szíve Szövetség és a különböző Mária-kongregációk tagjainak egyre növekvő száma miatt ún. „kongregációs” vagy másnevén „szövetségi” nagyterem épült a kistemplom mellett, ez egyéb kulturális rendezvények helyszínéül is szolgált. ■ Az 1923-tól missziós állomásként, majd 1935-től rezidenciaként működő rendház személyi állománya e státusváltozásoknak megfelelően eleinte kettő, majd három páterből állt, akiket 1–2 testvér segített. A legnagyobb létszámot a 2. világháborút követő években hét rendtaggal érték el (közülük egy, majd két atya az egri szemináriumban szolgált). Elsődleges tevékenységüket népmissziós és lelkigyakorlatos feladatok jelentették, az ehhez szükséges létszámhiány esetén a budapesti rendháztól kaptak segítséget. ■ 1926-ban az Urak Mária Kongregációjának tagjaival közösen megalapították a hatosztályos zárdaiskolát, ahol mindvégig az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek tanítottak. Az oktatás 1927 szeptemberében indult 630 tanulóval, két-két osztályban mindegyik évfolyamon, az iskolaépület 1928-ban készült el. A jezsuiták az intézmény 1948 szeptemberi megszüntetésig érintettek voltak annak működtetésében, utolsó igazgatója 1945 novemberétől Reőthy József házfőnök volt. A zárdaiskola kápolnájában rendszeresen miséztek, gyóntattak, a nővérek körében – akik nagy segítségére voltak a rendháznak – lelkivezetést folytattak. A környékben élő szerzetesrendek közül a mezőnyárádi szaléziánusokkal alakítottak ki még szoros kapcsolatot. ■ A jezsuiták 1926-tól bentlakásos nevelőintézetet tartottak fenn rendházukban néhány, papi pályára készülő gimnazista diák számára. Ezt 1932 szeptemberétől Aloysianum néven 14 fős fiúinternátussá alakították, a tandíjfizetésre kötelezett bentlakók a kongregációs teremben kaptak helyet. Az intézet a folyamatos nevelői felügyelet hiánya miatt csak 1935-ig működött. A jezsuiták több helyi tanintézményben hitoktatói tevékenységet is vállaltak. ■ A rend jelenléte Mezőkövesd kulturális, társadalmi és szociális felemelkedésén túl valláserkölcsi (káromkodás elleni mozgalom) és társadalomformáló (cicoma elleni „ragyogóégetés”) hatással is bírt. A régióban különösen nagy volt a munkanélküliség aránya, helyi szinten évi mintegy 4000–5000 ún. „summás” vállalt mezőgazdasági idénymunkát. A Jézus Szíve Szövetség az ő bel- és külföldi elhelyezkedésüket segítő irodát nyitott. Az agrárifjúsági mozgalmak közül 1940. dec. 16-án alakult meg a KALOT (katolikus földműves legényegylet) helyi csoportja, amelyben a jezsuiták elsősorban hitéleti előadásokat tartottak és gyóntattak. 1947 novemberétől a Kerkai Jenő által alapított Falu-Manréza csoportok egyhetes bentlakásos lelkigyakorlatait Deák Bárdos Lénárt vezette a kongregációs nagyteremben. ■ A második világháború idején a hívek nagylelkű adományai és a kedvezőbb áron beszerezhető élelmiszerek révén Mezőkövesd a rendtartomány gazdasági támaszává vált, ahonnan a jezsuita intézmények és házak jelentős támogatásban részesültek. Miután a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodó megszálló csapatok elvonultak, 1945 őszétől új lendületet nyert a mezőkövesdi misszió. Az iskolaépületekben keletkezett károk helyreállítását követően lelkigyakorlatok és hittanórák indultak, a kongregációs teremben majdnem minden nap volt egy-egy hitéleti, ismeretterjesztő vagy kulturális előadás. A hitbuzgalmi egyesületek 1946-ban történt újjászervezése olyannyira jól sikerült, hogy az 1947-es esztendő a misszió legnagyobb sikereit hozta. ■ A jezsuiták mezőkövesdi tevékenységének korlátozása és folytonos ellenőrzése 1949 februárjában kezdődött, amikor az ÁVH Tüll Alajos provinciális kényszertartózkodási helyéül Mezőkövesdet jelölte ki. Az állandó megfigyelés alá került rendház Tüll 1949. aug. 27-én történt elfogatásáig központi szerepet töltött be. 1950 jún. 9/10-én a pécsi és szegedi jezsuita rendtagok közül mintegy hetvenet Mezőkövesdre internáltak. ■ A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után, 1950 szeptemberétől a rendtagok egy része 1951 végéig helyben maradt, részben egyházmegyei keretek között működő lelkészként és hitoktatóként, részben nyugdíjasként. Utóbbiakat 1951-ben a pannonhalmi szociális otthonba helyezték. Távozásuk után a kistemplomot egri egyházmegyés papok vezették. 1963. ápr. 3-án a lelkészséget plébániai rangra emelték. A régi templomépület 2001-ben végleg elvesztette funkcióját – helyébe az új Jézus Szíve templom lépett, harangja is odakerült –, napjainkban korábbi tornya nélkül rendezvény- és konferenciateremként működik. ■ (Boda Attila, 2025)