A jezsuita lelkipásztorkodás egyik jellegzetes eleme a különféle vallásos társulatok, elsősorban a Mária-kongregációk megszervezése és azok vezetése. Ilyeneket Magyarországon is sok helyen alapítottak, budapesti rendházukhoz pedig a legkorábbi időktől számos kongregáció tartozott: urak, nemesasszonyok és lányok, egyetemisták, iparosok és iparos tanoncok, hivatalnokok, leányiskolások stb. számára. 1907-től Mária Kongregáció címmel lapot is kiadtak a budapesti jezsuiták, melynek 1913-tól a kongregációk vezetőinek szóló, Prézes című melléklete is megjelent. ■ Az 1909-ben önállóvá vált magyar rendtartomány fontosnak érezte, hogy ez az országos mozgalom egy központul szolgáló, sokfunkciós épületet (egyfajta katolikus fellegvárat) kapjon a fővárosban, ezért 1911/1912-ben a Horánszky utca 18–22. szám alatt, Mária utcai rendházuk hátsó részéhez kapcsolódóan felépítették a Kongregációs Otthont. A szükséges anyagi forrást báró Barkóczy Sándor jelentős anyagi támogatásával és nagyszabású gyűjtéssel (többek között tárgysorsjátékkal) teremtették meg. Tervezője Baumgartner Sándor, kivitelezője Kauser József volt. Felavatására 1912. nov. 24-én került sor. Az adminisztrációs célok szolgálatán túl találkozóhely, lelkiségi központ és művelődési ház volt egyben, saját (Szűz Mária titulusú) kápolnával, imatermekkel, nagy (mozielőadások tartására is alkalmas) előadóteremmel és további közösségi helyiségekkel, valamint szálláshelyekkel. Az első világháború alatt ideiglenesen kórház és segélyegylet működött a falai között, a Tanácsköztársaság alatti államosításakor rövid időre a női szabó szakszervezet székháza lett. Lelkigyakorlatos házként is használták, 1925-től a rendi nyilvántartás szerint hivatalosan is, egészen 1928-ig, a zugligeti Manréza megnyitásáig. Az épületben laktak és tanultak 1935–1939 között a rendi filozófusok. Helyet kapott benne nyomda, jezsuita lapszerkesztőségek, sőt 1929-től a Szent József-szegénykonyha is. A második világháború bombázásai idején a pincében óvóhelyeket alakítottak ki, ahol a lakosság mellett zsidókat, katonaszökevényeket és papokat bújtattak. ■ A magyarországi szerzetesrendek felszámolása során, 1950-ben az épületet államosították, egy része a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemé lett, amely kollégiumot és nyelvi intézetet működtetett benne, másik részét 1955-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola studióknak használta. 1957-ben az első magyar televíziós közvetítés helyszínéül szolgált. ■ 2003 és 2008 között az állam több lépésben visszaadta a jezsuitáknak, azóta a Párbeszéd Háza, a Szent Ignác Szakkollégium, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia, valamint a Rendtartomány Curiája és a Faber Szent Péter-rendház működik benne. ■ (Siptár Dániel, 2025)
Igazgatók: Bús Jakab (1912–1915); Bernhard Zsigmond (1915–1916); Müller Lajos (1916–1918); Bús Jakab (1918–1920); Bernhard Zsigmond (1920–1921). – Miniszterek: Alaker István (1921–1924); Omerovich Tamás (1924–1925); Müller Fülöp (1925–1927); Vukov János (1927–1928); Takács Sándor (1928–1929); Hemm János (1929–1930); Elsasser Gyula (1930–1935); Raile Jakab (1935–1939); Omerovich Tamás (1939–1942); Raile Jakab (1942–1945); Cserjes Sándor (1946–1947); Vid József (1947–1949); Süle Géza (1949–1950)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok