Esztergomi bencés rendház

Esztergom városában 1802-ben az I. Ferenc által kiadott restitúciós diploma a bencés rendre bízta az egykori jezsuita gimnáziumot, azonban sem a rend nem tudott azonnal tanárokat küldeni az intézménybe, sem a Helytartóanács nem tudott székháznak alkalmas épületet és templomot biztosítani a rend számára. A kormányzat az egyik ferences kolostort kívánta a bencések rendelkezésére bocsátani. Előbb a mariánusok feloszlatott vízivárosi rendháza került szóba, majd a belvárosi (királyvárosi) kapisztránusokat akarták a vízivárosi épületbe költöztetni, hogy helyüket a bencések foglalhassák el. Amikor 1808-ban a rend ténylegesen megkezdte a tanítást a gimnáziumban, csak ideiglenes szállást tudtak nekik szerezni a városban. Ekkor a városi tanács egy olyan épületet ajánlott fel a rendház céljaira, amely korábban a feloszlatott pálos rend birtokában volt (Bottyán János utca 8.). A pannonhalmi főapát ugyan kicsinynek találta, de mégis elfogadta. A Helytartótanács a Tanulmányi Alap terhére megvásárolta, felújította és 1810-ben át is adta ezt az épületet a bencéseknek, de a további karbantartásáról már nekik kellett gondoskodni. Hamarosan egy folyosóval és több melléképülettel bővítették, kápolnája 1830-ban készült el. A városi tanács adómentességet biztosított a szerzeteseknek, és a katonai beszállásolások alól is felmentette őket. ■ Az iskola 1852-es főgimnáziummá bővítése után már valóban szűknek mutatkozott a rezidencia, azért a város egy szomszédos házat is megvásárolt és összeépíttetett a régi székházzal. A házfőnöki címet a bencés szokásoknak megfelelően a gimnázium mindenkori igazgatója viselte. ■ A rendház tagjait a magyarországi szerzetesrendek felszámolására irányuló intézkedések keretében 1950. július 31-én a tihanyi bencés apátságba deportálták. Az épületet államosították, és a pártállami diktatúra idején a bencés gimnázium szomszédos épületével együtt szakközépiskolaként hasznosították. ■ (Boros Zoltán, 2025)