Majszini bazilita monostor

Majszin a Visó folyó völgyében, Felsővisó és Borsa települések között a Máramarosi- és a Radnai-havasok lábánál fekszik. A falu mellett, a Fekete-forrás közelében 1672-ben alapított egy monostort Mihály esperes, amelynek fatemplomát állítólag Brankovics Száva gyulafehérvári metropolita szentelte fel ugyanezen év novemberében. A 17. század folyamán a putnai monostor oltalmát is élvezte ez az alapítás. 1717-ben feldúlták a tatárok. A máramarosiak uniója (1716–1721) után ez a monostor is görögkatolikusnak számított. Az 1749-ben végzett bazilita vizitáció során úgy tudták, hogy alapítója egy özvegy pap volt, aki ide vonult vissza. ■ 1777-ben már nem lakták. A monostor az 1870-ben kiadott rendi sematizmusban nem szerepel, állítólag néhány év múlva kezdték megülni a Nagyboldogasszony-napi búcsúkat. ■ Az első világháború utáni határváltozások során (amelyet a trianoni békeszerződés rögzített) Majszin 1918-tól Románia területére került. Az 1930-ban alapított máramarosi görögkatolikus egyházmegye első püspöke, Alexandru Rusu 1933-ban adta át a bazilitáknak a zarándokhelyet és a parókiát. 1934-ben Manu Leó, buzgó bazilita szerzetes költözött ide a priszlopi monostorból, ami a hit- és a szerzetesi élet felvirágzásának kezdetét jelentette. ■ Az egyszerű, nyugati végén nyitott tornáccal és homlokzati toronnyal ellátott fatemplom szentélye poligonálisan záródik, bár a tornác és a szentély jelenlegi formája talán 19. századi átalakítás eredménye. 1921-ben a külső falán Artúr Coman mérnök (legalábbis Gheorghe Coman tudósítása szerint) talált egy cirill betűs feliratot, amely József szerzetesről és a templom 1599-es építéséről emlékezik meg. Falai belül festettek, díszes késő barokk ikonosztáza van, de képeit később nagyrészt átfestették. ■ A régi fatemplomtól keletre 1910 és 1911 között egy latin kereszt alaprajzú, nagy méretű, a nyugati homlokzatán portikusszal és toronnyal ellátott templomot építettek szilárd anyagból, amelyet a szamosújvári püspök szentelt fel. ■ Majszin 1940 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a Romániában is hatalomra jutó kommunisták 1948-ban a bazilita szerzeteseket letartóztatták. Azóta az ortodox egyház használja a templomot. 1982 és 1985 között a belsejét teljesen kifestették. A görögkatolikus egyház felszámolása után parokiális templomként működött, de 2007 óta újra élnek itt ortodox szerzetesek. ■ (Terdik Szilveszter, 2025)