Budapest-Krisztinaváros

A budai Várban (az Úri utca és a Dísz tér sarkán) lakó Franzin Péter kéményseprő mester a Nap-hegy oldalában, az Ördög-árok fölötti szőlője végében 1694-ben (1700-ban) kis kápolnát emelt, és elhelyezte benne a piemonti Re búcsújáróhely Vérző Szűz Mária (Madonna del Sanguine) kegyképének másolatát. A kápolna helyén a városi tanács 1725/1726-ban nagyobbat építtetett, melyet 1752-ben tovább bővítettek. Az 1770-es években település kezdet kialakulni a kápolna körül, amelyet Mária Terézia leányáról, Albert tescheni herceg, magyarországi helytartó feleségéről Krisztinavárosnak neveztek. 1786-ban, mint helyi lelkészséget a karmeliták, majd a budai (országúti) ferencesek gondozták. 1755-ben a kápolna mögött Hikisch Kristóf tervei szerint új, nagyobb templom építéséhez kezdtek, amelyet 1797-ben szenteltek fel. A régi kápolnát lebontották, a kegykép az új templomba került. 1821-ben alakul meg a plébánia, és 1824-ben készült el a plébániaépület. Mivel a templom kicsinek bizonyult, 1940-ben Brestyánszky Tibor tervei szerint a templom szentélyét hidraulikus eljárással 10 méterrel eltolták, és ezen a kapott helyen kereszthajót alakítottak ki. A II. világháborúban szerzett súlyos háborús sérüléseket Bors László plébános állította helyre. A templom teljes belső festése 1997/1998 telén készült el.