Soproni evangélikus líceum

[A középkorban:] Középkori városi plébániai iskolája a 15. században s a 16. század első felében folyamatosan működött, utóbb mint humanista gimnázium. – [A koraújkorban:] A 16. század közepén ez evangélikus szellemű vezetés alá került, a korábban oktatott humanista gimnáziumi tananyagot teológiával bővítve. 1584-ben politikai okok miatt a tanítás megszűnt. 1606-ban kezdődött el újra, az iskola mint kisgimnázium folytatta működését. 1633-ban nagygimnázium, amelyben a kezdő kisdiákokat anyanyelvűk, a német nyelv segítségével vezették be a latin nyelvi tanulmányokba. 1657-ben egy másik evangélikus gimnázium kezdte meg működését, ebben a kezdő tanulók magyarul ismerkedtek meg a latin nyelv elemeivel. A gimnázium törzsanyagát mindkét iskolában latinul oktatták. 1674-ben politikai okok miatt mindkét iskolát megszüntették. – 1682-ben mint egyesített nagygimnázium nyílt meg újra, két tanár vezetése alatt. 1741-ben újra megindult a bölcselettel alapozott teológiai tagozat, 1785-ben pedig megszervezték a jog oktatását. Ettől kezdve „líceum”-nak nevezték az intézményt (bár ezt az elnevezést már korábban is alkalmazták rá). Tanulója volt Berzsenyi Dániel. 1803-tól három, 1841-től négy tanár tanított az akadémiai tagozaton. 1841-től a tanítás nyelve a magyar. – [A szabadságharc után:] 1855-től főgimnázium, az első érettségit 1854/55 végén tartották. A tanítás nyelve 1861-től magyar és német, 1883 után a magyar. A „líceum” nevet 1855-től a főgimnázium és a teológiai akadémia együttesére alkalmazták. A két intézmény 1892-ben szervezetileg szétvált, s a „líceum” elnevezést 1908-ban a főgimnáziumra ruházták. Ez 1924-ben reálgimnázium lett, 1935-től egységes gimnázium. – Tanulólétszámok: 1860: 283 (23); 1880: 382 (34); 1900:461 (46); 1910: 336 (35); 1924: 244 (28); 1932: 280 (30); 1942: 290 (22). – [A kommunista hatalomátvétel után:] 1948-ban – mint evangélikus iskolát – államosították, s ezután Berzsenyi Dániel Gimnázium néven folytatta működését. (KIKT)