Gyulafehérvári református kollégium

[A középkorban:] Első jelentős iskolája a nagy hagyományú középkori káptalani iskola, amely humanista iskolává fejlődött a Mohács előtti évtizedekben. – [A koraújkorban:] Ez a 16. század közepére protestáns szellemű vezetés alá került, 1571-től reformátussá vált. Bethlen Gábor uralkodása idején az 1622-i erdélyi országgyűlés törvényt hozott akadémiává [„Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre ”] fejlesztéséről, az egykori káptalani birtokokat is e célra fordítva. Ennek eredményeképpen 1629-től a bölcseleti-teológiai tagozaton német tanárok tanítottak, a nagygimnázium legfelső két – poétika-retorika – osztálya élére is felnőtt tanár került. Ezeket az osztályokat tanította 1653 novemberétől 1655 szeptemberéig Apáczai Csere János (1643–1648 között maga is a kollégium növendéke). Csak az alsóbb gimnáziumi osztályok tanulóit oktatták preceptor-nagydiákok. A kollégium virágzó életét a török-tatár támadás zavarta meg, amely 1658-ban végigpusztította Erdélyt. A szétdúlt kollégiumban megszűnt az élet. Külföldi tanárai ekkor már nem voltak, praeceptorait, diákjait a nagyenyedi református iskola fogadta be. 1662-ben Apafi Mihály fejedelem az egykori gyulafehérvári kollégium javadalmait a nagyenyedi iskolának adta. (KIKT)