A székely határőrség erőszakos szervezése (madéfalvi veszedelem, 1764) után Bukovinába menekült csíki székelyek községe, a Szucsava bal partján. Mártonfi Mór plébános alapította híveivel, aki Istensegíts mellett Fogadjisten székely falu és a császári sereg magyar katonáinak lelki gondozását is vállalta. Plébániája 1919-ig a lembergi, Bukovina román elfoglalása után a jászvásári püspökséghez tartozott. A templom búcsúját Szűz Mária nevenapján (szept. 12. ülték). 1941-ben a falu teljes lakossága (néhány, főként vegyes házasságú család kivételével) Németh Kálmán plébános vezetésével Bácskába, az elmenekült szerb önkéntesek telepeire költözött. Kula külterületén Bácsistensegíts (korábban Sokolac, 1959-től Lipar) Topolya külterületén Istenvelünk (Nova Crvenka), Istenkeze (Svetičevo) és Istenszeme (Stankovičevo), Mohol külterületén Istenáldás (Njegoševo) Istenföldje (Miloševo), Csantavér külterületén Istenes, Bajsa külterületén Istenhozott (Srednji Salaši) néven létesítettek településeket. 1944 nyarán menekülniök kellett a szerb partizánok elől, a Dunántúlon telepedtek le.
Név (magyar)
Istensegíts
Név (hivatalos)
Țibeni
Állam
RO
Vármegye (1918 előtt)
Suceava
Alapítás
1776
Titulus
Szűz Mária Szent Neve
Plébániatörténet