Jánoshidai premontrei prépostság

III. Béla király alapította 1186-ban, a Zagyva révje mellett, szerzetesei a közeli Kökényesről érkeztek. Titulusa nem egyértelmű: lehetett Szent János evangélista vagy Keresztelő Szent János, illetve feltételesen azonosítható az 1280–1290-es premontrei kolostorjegyzék Szent Kereszt prépostságával is. A terület János nevű birtokosa a rend fennhatósága alá rendelte a birtokában lévő falu lakosságát. ■ A 12–13. század fordulóján épített temploma egyhajós volt, két kiugró oldalkápolnával, sokszögzáródású apszisokkal. Kozák Károly – régész irányításával az 1970-es évek elején felszínre hozták és bemutathatóvá tették a templom olyan román kori részleteit, amelyek a III. Béla korabeli, esztergomi palotaépítkezések részleteivel állíthatók párhuzamba. Csaknem épen került elő a déli kápolna félköríves záródású kapuja, amelyet gazdagon tagolt lábazatról induló és bimbós fejezettel záródó oszlopok díszítenek, jelentősek az emberarcot ábrázoló fejezetek. Hasonló, bár nagyobb volt a nyugati homlokzat főkapuja, eredetileg levéldíszes fejezettel készült. A főhajó falában került elő a román kori templom legértékesebb részlete: a Szent László-legenda egyik jelenetét ábrázoló dombormű, amely a legenda legkorábbi ismert ábrázolásának tekinthető. ■ A rendi jegyzékek alapján 1294-ben a morvaországi Leitomischl (Litomyšl) alá rendelték, de 1320-ra ez a függése megszűnt. 1541-ig működött, alföldi fekvése miatt a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult. ■ A török hódoltság után, I. Lipót 1688-ban az aszódi és jánoshidai birtokokat egyesítette, és Kazimir Mayners strahovi premontrei kanonoknak, későbbi lőcsei plébánosnak adományozta. Ezzel Jánoshida ismét a premontrei kanonokok vezetése alá került. Az első premontreiek Morvaországból érkeztek, és a plébániai lelkipásztorkodást is magukra vállalták – a kezdeti nyelvi nehézségek ellenére. Mayners halálát követően, 1699-ben Jánoshida birtokosa I. József király döntése értelmében Maximilian Pfendler (†1702) obrowitzi (Zábrdovice, Morvaország) premontrei apát lett. Ő végezte el a templom legszükségesebb helyreállítását. Ebben az időben telepítettek új lakosokat a Dunántúlról és Morvaországból, később a Felvidékről is történt betelepítés. Matuska Kristóf prépost idején, 1756-ban építették át a templomot barokk stílusban. Ebből az időből származik a templom jelenlegi főkapuja is, felette az egyesített jánoshidai és az obrowitzi prépostság címerével. ■ II. József 1782-ben a prépostságot feloszlatta, ezt követően a plébániát váci egyházmegyés papok látták el. 1786-ban két premontrei szerzetes élt Jánoshidán. ■ 1802-ben, amikor I. Ferenc király visszaállította Magyarországon a premontrei rendet, Jánoshidát Csornához csatolták. Az egyesített prépostság első prépostja Harsányi István lett, aki korábban Jánoshida plébánosa is volt. Jánoshida 1950-ig premontrei rendi plébániaként működött. A templom rendbetétele után, az 1800-as évek elején épült fel az új rendház, 1816–1818 között. Az egyemeletes épület U alaprajzú, az udvart kőkerítés veszi körül, a nyugati oldal két sarkán bástyaszerű kiszögelléssel. A mára rossz állapotba került épület emeleti termeiben 2018-ban klasszicista díszítőfestés nyomait tárták fel. ■ A magyarországi szerzetesrendek újbóli betiltásakor, 1950-ben két premontrei pap élt a jánoshidaiak által „kastélynak” nevezett impozáns épületben: Herman Medárd Mihály plébános és Tóth Béla Péter atya, valamint két apáca (Karola, és Júlia nővér), valamint egy ferences szerzetes, Brúnó testvér. Az 1950. évi államosítás után az egyházi személyek lakrésze mellett a többi helyiségben tanítók laktak. Óvoda, iskola, idősek napközi otthona is volt az épületben. A papság az új plébánia felépülte után, 1964–1965 körül hagyta el a rendházat. ■ Felújítása 2019-ben indult meg: látogatóközpont és rendezvényház lesz, ahol állandó kiállítás mutatja be a premontrei szerzetesrend életét és a Jászság értékeit. ■ (Kara Anna, 2022–2026)