A kalocsai Loyoleum a gimnazista korú jezsuita növendékek nevelését és képzését szolgálta kisszeminárium jelleggel 1926-tól 1945-ig. Azok számára létesítették, akik már középfokú tanulmányaik idején kifejezték szándékukat a Társaságba való belépésre, különös tekintettel a tehetséges, de szegényebb sorsú, felsőbb osztályos fiúkra. A bentlakásos intézmény a jezsuita rendház épületében kapott helyet, külön hálóterme, tanulószobája és játszóterme volt, lakói pedig a jezsuita gimnáziumban tanultak. ■ Fenntartásáért a kalocsai kollégium felelt, a növendékek felvételéről annak rektora döntött. Életrendje szigorúan követte a rendi szabályokat: a gimnáziumi órákon felül hit- és erkölcstani konferenciákon, valamint a lelki fejlődést szolgáló közösségi „kapitulumokon” vettek részt. A belső rend fenntartását a növendékek által viselt tisztségek – prefektusok, könyvtárosok és különböző feladatkörű biztosok – segítették. ■ A hivatást érző fiatalokat a rend jelentős kedvezményekkel támogatta. Az 1940-es években az ellátásért a 3–6. osztályosok évi 400 pengő, a 7–8. osztályosok 200 pengő díjat fizettek (ez a Stephaneum internátus éves díjának kevesebb mint negyede, illetve hatoda volt), a gimnáziumban pedig teljes tandíjmentességet élveztek. A Loyoleum létszáma általában 10 fő alatt maradt. Bár a Loyoleum 1945 után nem rendelkezett külön elöljáróval, kevésbé hivatalos formában továbbra is laktak jezsuitának készülő gimnazisták a kalocsai rendházban, akiket „loyolistáknak” neveztek. Az 1949/50-es tanév elején a szeptemberben Pécsett újraalakuló jezsuita kisszemináriumba küldték át őket. ■ (Boda Attila, 2025)
Elöljárók: Andor Géza (1926–1928); Roznovszky János (1928–1929); Jablonkay Gábor (1929–1930); Ambrus István (1930–1931). – Prefektusok: Szabó József (1931–1934); Tomka Ágoston (1934–1936); Hegedűs László (1936–1938); Kovács Jenő (1938–1940); Siska Ferenc (1940–1941); Pozsárkó Nándor (1941–1943); Ambrus István (1943–1945)
meltematricula@gmail.com
https://melte.hu
https://www.facebook.com/magyaregyhazileveltarosok