Kőszegi bencés rendház

Kőszeg városában a 17. század végén, a középkori eredetű Szent Jakab templom mellett, az egykori plébániaház helyén épült fel az a jezsuita székház és kollégium, melyet a rend 1773-as feloszlatása után előbb a piaristák kaptak meg, majd I. Ferenc 1802-es rendelete értelmében a bencés rend székháza lett. ■ A piaristák 1815-ig maradtak a városban, mert a bencés rend 1802-ben még nem rendelkezett olyan személyi állománnyal, hogy a restitúciós diploma által kijelölt tíz középiskolát tanárokkal tudja ellátni. Csak 1815 őszén vették át kőszegi javadalmukat, melyet a jezsuiták egykori tanintézete, temploma, háza és kertje alkotott. A templom épületével párhuzamosan épített rendház a sekrestye és a fölötte kialakított oratórium révén közvetlenül kapcsolódott magához a templomhoz. Az épület 1878-tól több kisebb átalakításon eshetett át, de érdemi bővítésére csak a főgimnázium új épületének kialakításával párhuzamosan került sor, amikor 1906 és 1908 között egy reprezentatív lépcsőházat alakítottak ki, és északi irányban bővítettek a nyugati szárnyat. A szintenként két-két lakást magában foglaló toldalék felépítését Miller Ede szombathelyi vállalkozó végezte 1907-ben, aki a pannonhalmi monostor főlépcsőházához hasonlót tervezett, amihez az öntöttvas oszlopok a budapesti Schlick gyárban készültek. A bejáratot áthelyezték a folyosó tengelyébe, az egyes folyosószakaszokat pedig félköríves üvegajtókkal zárták le. A gimnázium szomszédos régi épületét lebontották, és ezzel egy kis tér keletkezett a rendház mellett. A két világháború között már csak kisebb karbantartási munkákat végeztek az épületben, amely egy-egy tanévben 12–14 szerzetesnek adott otthont. A házfőnök személye a bencés szokásoknak megfelelően azonos volt a gimnázium igazgatójával. ■ A rendház lakói a felekezeti iskolák 1948-as államosítása után a szombathelyi egyházmegyében folytatták a lelkipásztori munkát. A magyarországi szerzetesek 1950. évi tömeges internálása során, Szent Benedek nyári ünnepének (július 11.) éjszakáján a kőszegi rendházban maradt négy szerzetest a szolnoki ferences rendházba deportálták. Ezután az épületet államosították. 1950 és 1954 között a Kőszegi Járási Tanács székhelye volt, majd tanácsi bérlakásokat alakítottak ki benne. A rendszerváltás után visszakerült a bencések tulajdonába, és előbb lelkipásztori célokra használták, majd szállodát alakítottak ki benne. ■ (Boros Zoltán, 2025)