Titulus
Páduai Szent Antal
Típus
rendház
Felekezeti jelleg
katolikus
Létesítés éve
1712
Megszűnés/államosítás éve
1964
Cím
Dés / Dej
Története

A városban 1310-ben már biztosan létezett az ágostonos remeték kolostora. Templomát 1325 és 1335 között építették Szűz Mária tiszteletére. A kolostori élet 1553 után szűnt meg. A templomba járó hívek 1554-ben már lutheránusok voltak, 1558-tól reformátusok, majd 1568-tól unitáriusok. I. Rákóczi György 1638-ban átadta a templomot a reformátusoknak. Katolikus pap csak 1703-ban jelent meg itt újra, Lamprich Imre ferences személyében, aki azonban nem sokáig maradhatott. 1712-től Verner Konrád ferences kezdett plébánosként működni, aki a volt ágostonos templomban misézett, a kolostor megmaradt részeiből pedig négy cellát építtetett. A gótikus templomot 1730-ban barokk stílusban alakították át, ekkor nyerte el mai formáját. A kolostorban 1750-től iskola is működött. 1940 és 1944 között újabb építkezések kezdődtek. A plébánián szórvány leányinternátust rendeztek be, valamint kultúrháznak is igénybevehető tornacsarnokot építettek. ■ Könyvtára kiemelkedő értékű, 1712-től kezdve folyamatosan bővült, főként adományokból, és 1645 régi kötetet tartalmaz, a ferencesek missziós, pasztorációs és rekatolizációs tevékenységéhez elengedhetetlen teológiai munkákat. ■ A kommunista állami hatalom 1951. augusztus 20-án innen is deportálta a ferenceseket Máriaradnára, majd kilenc hónappal később Dés lett az erdélyi ferencesek számára három kényszerlakhely egyike, ahol a vezetőség és egy nagyobb csoport tartózkodott, köztük a rendi teológia tanárai, akik „szabadegyetem” néven tovább tanítottak és vizsgáztattak. A kényszerlakhely-kötöttség 1964-ban szűnt meg, akkor viszont a ferenceseknek el kellett hagyniuk a dési kolostort. ■ (Jonica Xénia 2024)

Archontológia

Gvardiánok: Sántha Angelusz (1904–1908); Biró Lőrinc (1908–1914); Rozsnyai Barnabás (1914–1917); Kory Ottó (1917–1921); György József (1921–1927); Fülöp Gyula (1927–1934); Szabó Dömjén (1934–1936); György József (1936–1939); Kassay Kelemen (1939–1942); Takács Gábor (1942–1945); Stöckl Odorik (1945–1948); Sántha Rufinusz (1948–1949); Écsy János (1949–1951). – Écsy János (1952–1961); Benedek Domokos (1961–1968); Pap Leonárd (1968–1976); Pap Asztrik (1976–1984); Ferencz Ervin (1984–1989); Puskás Hugolin (1989–1993); Ferencz Ervin (1993–1997); Kimpián Sámuel (1997–1998); Páll Leó (1998–2000); Albert Leánder (2000–2005); Péter Artur (2005–2007); Albert Leánder (2007–2009); Kovács Antal (2009–2013); Ráduly Balázs (2013–2019); Sebestyén Albert (2019–)

Bibliográfia
SchemProvStephOFM 1906, 59-60. – Szabó 1921, 233-234. – Karácsonyi 1923–1924, II, 268. – György 1930, 192–203. – Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon, Budapest 1943 (Szt. István Akadémia II. osztályának értekezései, III/3), 40. – Radó Polikárp: A magyar koldulórendek a háború alatt, in Katolikus Szemle 1944, 111-116. – Entz 1994, 88. – Entz 1996, 37, 272. – Rusu 2000, 124–125. – Romhányi 2000, 18. – MKL (dési „szabadegyetem”). – Benedek 2002, 125-145. – A dési ferences templom és kolostor története, 2015. – Gordán Edina: A dési ferences rendház könyvtárának régi állománya, Budapest, 2019 (A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei, 13).– KMEK 2024, II, 1322.
Projekt
Szerzetes Magyarország 1918–2049
Név
Dési ferences rendház

Az intézménynek otthont adó települések

Település Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Dés 1712 1964

Az intézményt befogadó rendtartományok

Rendtartomány Kapcsolat kezdete Kapcsolat vége
Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány 1712 1964

DMappák